Szerző: 112Press 2019. május 08.

Életfogytiglanit kért az ügyész mindhárom vádlottra - Pokoli kínzások a 209-es zárkában

Hetekig verték, kínozták zárkatársai az általuk csak beásnak hívott B.Zs.-t Szombathelyen, a börtön 209-es zárkájában. Ma elhangzanak a perbeszédek, az ügyész életfogytiglanit és a törvény teljes szigorát kérte az elkövetőkre.

Késéssel érkeztek a bíróságra az emberölési ügy vádlottjai, az elhunyt B.Zs. korábbi zárkatársai. A harmadrendű vádlott - aki korábban előadta, hogy neki kamerát ültettek a szemébe - rendkívüli kameraérzékenységről tett tanúbizonyságot. Az egyébként nyugodtan viselkedő férfi rángatózni kezd és szemei fennakadnak, amikor észreveszi, hogy kamera, vagy fényképezőgép fordul felé.

Az időközben beérkezett orvosszakértői jelentéseket ismertette dr. Rácz József bíró a tárgyalás elején. Ebből kiderül, hogy az elhunyt szervezetéből sem alkoholt, sem kábítószert nem lehetett kimutatni. A zárkában talált folyadék víz volt. A gyomorban talált szövetdarabok a felmosófejből származtak. A zárkában talált növényi törmelék dohány volt. A bűnügyi költségek 7,7 millió forintot tettek ki.

Ezután Vassné dr. Szele Adrienn ügyész belefogott a perbeszédbe, amiben szó szerint idézte a vádlottak vallomását, börtönszlenggel együtt.

A perbeszédben összefoglaltak ugyanolyan gyomorszorítóak, mint az előző tárgyalásokon elhangzottak. A csicskáztatás, kínzás a legszerencsétlenebb zárkatárson csapódott le. Az elsőrendű vádlott kifejezetten szadisztikus jelleme társult a másodrendű vádlott agresszivitásával. (Folytatjuk)

Fontos: Mindhárom vádlottra életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész. Legkorábban 40 év múlva kérhetnének felülvizsgálatot.

Korábbi cikkeinkben már részletesen beszámoltunk a vallomások alapján feltételezhető kínzásokról. Most csak néhány momentumot emelünk ki a perbeszédből.

"Kanyi rábaszott kettőt a Zsolt fejére, egyszerre látszott, ki a csicska" - hangzott el a tanúvallomásban, amiből az is kiderült, hogy naponta zajlottak a verések, amiben hárman vertek egy negyediket. Addig fojtogatták a férfit, amíg az rángatózni nem kezdett. "Elájították" - mondja az egyik vádlott, ami azt jelenti, hogy ájulásig fojtották. Ezután veréssel magához térítették.

Olyanról is szólt a tanúvallomás, hogy az "elájított" sértettet ledobták a földre, majd a hasába tapostak. A harmadrendű vádlott elmondása alapján az első és másodrendű vádlott nevetgélt is közben. Vallomásban hangzott el az is, hogy "stokival rábasztak a fejére", azaz a zárkában elhelyezett kisszékkel fejbe vágták. A homlokon keletkezett sebet öngyújtóval égették meg, hogy ne vérezzen.

A kínzások közül az egyik: "Beás lábát ágyhoz csombékozták (értsd: kötözték), úgy ütötték. A száját bekötötték, ütötték, rúgták, rajta ugráltak. "

A harmadrendű vádlott a saját szerepéről azt mondta, hogy neki hesszelni (figyelni) kellett, amíg a többiek ütötték a sértettet és őt is bántalmazták korábban, combon rúgták, hasba térdelték. Az ügyész megkérdőjelezte, hogy a vádlott nem vett részt a verésben.

A kínzásokhoz tartozott még, hogy a sértettel cigarettacsikket etettek, felmosófej pamutszálát etették meg vele és egy 5 literes kannából vizet itattak vele. Ha kihányta, újra innia kellett.

A védők kifogásolják, hogy az ölési cselekményről nagyon kevés dolgot lehetett megtudni, miközben az előző napok eseményeiről részletes leirat áll rendelkezésre.

Az elsőrendű vádlott védője kiemelte, hogy védence nem követett el egyenes szándékkal emberölést. A sértett vitathatatlanul meghalt, ezért halált okozó testi sértés megállapítását kérte, a különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel szemben. A védők arra próbálnak választ találni, hogy ki volt az, aki a sértett halálához vezető bántalmazást véghez vitte. A másodrendű vádlott védője kiemelte, hogy a védence nagyotthalló, így hihető az, hogy ő nem észlelt semmit az éjszakai-hajnali verésekből.

A harmadrendű vádlott védője szerint a hosszú ideig tartó verés arra utal, hogy nem akarták megölni a sértettet, inkább sanyargatni akarták. A pajzsporcot feltehetőleg egy ember törte el.

kr5

A harmadrendű vádlott védője megkérdezte, hogy ha a vád szerint a vádlottak örömüket lelték a sértett bántalmazásában, akkor miért akarták volna megölni? Az ügyvéd szerint az ügyészség nem érezte fontosnak kideríteni, hogy ténylegesen ki ölt.

Ha a sértett nem beszél, a Bv. nem tud a bántalmazásról, vagy nem érdekli, akkor a mai napig kedvükre sanyargathatnák a sértettet. A védő szerint rossz az ügyészség megközelítése. Senki nem kérdőjelezte meg, hogy védence aludt. Akkor viszont hogyan képezhet szándékegységet a tettessel egy alvó személy?

A védő védence felmentését kérte mindhárom vádpont alól.

Az ügyész viszontválaszban reagált az ügyvédek felvetéseire. (Később részletesebben megírjuk.)

Az utolsó szó jogán az első és másodrendű vádlott semmit nem kívánt mondani, a harmadrendű vádlott viszont közölte, hogy egyetért az ügyvédje javaslatával, így kéri a bírót, hogy azonnal mentsék fel és vegyék le róla a bilincseket, valamint engedjék el.

Az ítélethirdetésre május 23-án kerül sor.

A beásként emlegetett B. Zsolt információnk szerint vagyon elleni bűncselekményért, lopásért töltötte börtönbüntetését. Hozzátartozók nem látogatták, a börtönben mindössze két levelet kapott. Így ideális élő boxzsák vált belőle. Nem panaszkodhatott másnak, mint a nevelőknek, de arra megkapta az instrukciókat, hogy ha kinyitja a száját, akkor megölik. Naponta ütötték, ő pedig tűrte. A szomszéd zárkában is azt mondta a sérüléseire, hogy elesett felmosás közben. Amikor beszélgetőtársa többször kérte, hogy mondja el az igazat, akkor kibökte, hogy a kancsal, tetovált zárkatársa (azaz az elsőrendű vádlott) csúnyán megverte.

Az utolsó, halálhoz vezető veréssorozatra nehéz pontos szavakat találni, de talán a "péppé verték" fejezi ki a legjobban, mi történt vele. A tárgyaláson elhangzott: a sérülések hasonlóak ahhoz, mint ha egy kamion ütötte volna el a férfit, vagy magasról lezuhant volna a betonra.

Megkezdődött a perbeszéd a Szombathelyen halálra kínzott rab ügyében