Roncs is tartozott az éjszaka szántóföldön megcsillanó féklámpához

Soha nem hajtunk el fekvő ember, vagy gyanús szituáció mellett, így a havazásban mindössze egy pillanatra látott szántóföldi visszacsillanás is megállásra kényszerített minket. Lehet, hogy csak egy mezőgazdasági úton álló autót láttunk, de mi van, ha nem? Elképzelhető az is, hogy a havas útról repült le egy autó és a benne utazóknak segítségre van szükségük. A -8 fokban pedig minden perc számít. A napfelkeltéig még öt órát kellett várni, így az úttól messze álló autót várhatóan még sokáig nem fedezték volna fel.

Bár fontos, hogy segítsünk, ha kell, de ennél is fontosabb, hogy mi magunk is biztonságban legyünk és másokat se sodorjunk bajba. (Szeptemberben Duka közelében egy személyautó vezetője elsőként ért egy halálos baleset helyszínére. Azonnal megállt, hogy segíteni tudjon. A nem sokkal később érkező autó vezetője is látta a roncsot az árokban, de pont ezért az előtte megállót nem, így belehajtott a segítő autójába.   Ezért amennyire lehetett lehúzódtunk az út szélére, bekapcsoltuk az elakadásjelzőt és egy keresőlámpával megpróbáltunk bevilágítani a szántóföldre. Meg is találtuk az autót, ami messziről is jól láthatóan csúnyán összetörött, körülötte pedig szétszóródott tárgyakat láttunk. A megérzésünk helyesnek bizonyult.

Még ekkor sem rohantunk a roncshoz. Magunkhoz vettük a telefonunkat, az úttestre kihelyeztük a sötétben több száz méterről is látható villogó „pogácsáinkat”, majd bezártuk az autót. Élénken élt ugyanis az emlékezetünkben egy októberi baleset, ahol a sofőr először félfrontálisan ütközött a szemből érkező járművel, majd elmenekült a helyszínről.  Azóta is körözik. Ebből kiindulva jobb kézben „instant meglepetéssel”, bal kézben keresőlámpával, könyékkel testhez szorított elsősegélydobozzal indultunk feltérképezni a terepet. Az úttesten nem láttuk nyomát helyszínelésnek.

A szántóföldön szétszórt tárgyakat láttunk a hóesésben és nem mondjuk, hogy nem dobogott hevesebben a szívünk, amikor bevilágítottunk az utastérbe. Ott azonban sem holttestet, sem sérültet nem találtunk. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne lehetne valahol a mezőn valaki, hiszen a járműnek egyetlen ép ablaka sem volt. Az utasok akár ki is zuhanhattak. Néhányszor belekiabáltunk a sötétbe, van-e ott valaki,  miközben a környéket pásztáztuk a lámpával.

Ezután tárcsáztuk a 112-őt, felvértezve azzal az információval, hogy sem sérült, sem halott nincs a roncs közelében. Azok, akik esetleg nem szívesen mennének közel egy ilyen roncshoz – tartva esetleg attól, hogy mégis van sérült, vagy halott – a keresés részt kihagyva azonnal tárcsázhatják a segélyhívót, miután felfedeztek egy elhagyatott, friss balesetet feltételező roncsot.

A kezelő a második csengetésre bejelentkezett, majd tömören összefoglaltuk, mit tapasztaltunk. Pontosító kérdések következtek: a 87-es úton merre haladtunk, melyik oldalon láttuk a roncsot, körülbelül hol vagyunk, milyen típusú az autó, látunk-e rendszámot? A bejelentést felvevő férfi kérte, hogy maradjunk elérhetőek, mi pedig azt kértük, hogy ha esetleg egy olyan balesetről van szó, amiről már tudnak, akkor szóljanak vissza és nem várunk a helyszínen. Erre ígéretet is kaptunk.

Négy perccel később megcsördült a telefon, ekkor már a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság ügyelete telefonált. Megtudtuk, hogy a baleset már korábban történt és volt róla tudomásuk. Az ügyeletes rákérdezett, hogy nem nyúltunk-e be az autóba, de biztosítottuk róla, hogy nem. Szűkszavú tájékoztatást kaptunk arról, hogy a külföldi sofőr nem sérült meg és gondoskodik az autóroncs elszállításáról, illetve kaptunk még egy burkolt kérdést arra vonatkozóan, hogyan fedezhettük fel az úttól messze álló roncsot? (Az már csak hazafelé villant be, hogy sziklaszilárd alibivel rendelkeztünk, ugyanis olyan kőszegi közéleti eseményen vettünk részt, amiről egyszerre távoztunk az országos és a Vas megyei rendőr-főkapitánnyal, azaz nem direkt roncskeresésre indultunk az éjszakába.)

Miért írtuk mindezt le ilyen részletesen? Mert a roncsban akár emberek is lehettek volna, akik napkeltére megfagynak, ha nem képesek kimászni az autóból és segítséget kérni. A gyanús jeleket mindössze egy másodpercig láthattuk talán, de arra kérünk mindenkit, hogy ha felmerül annak a gyanúja, hogy esetleg egy balesetet szenvedett járművet, embert látnak  és nyoma sincs annak, hogy az esetet már észlelték volna mások is, akkor gondoljanak vissza erre a cikkre és kövessék a lépéseket. Felidéznénk a horvátzsidányi esetet, ahol szinte nyom nélkül repült mélybe az autó, illetve az országos visszhangot kiváltó vépi balesetet, ahol egy tájat szemlélő asszony látott egy pillanatra egy úttól messze, árokban fekvő motort. Az asszony szólt a férjének, hogy álljanak meg és kiderült, motoros is feküdt az árokban. A mentők még újra tudták éleszteni, de a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe. A baleset feltehetően akár fél-egy órával korábban is történhetett és sok autó elhajtott a helyszín mellett, de a járművekben tartózkodók mentségére fontos kiemelni, hogy akik előre néztek, azok észre sem vehették a töltés mellett fekvő roncsot.

Sajnálatos módon több olyan balesetnél is jártunk, ahol a balesetet szenvedettet hosszú órákig, vagy napokig nem fedezték fel és így esélyük sem volt túlélni a súlyos sérülésüket.

Kérjük tehát, hogy senki ne fordítsa el a fejét akkor, ha esélyes, hogy valakinek, valakiknek segítségre van szükségük és ne keressenek kifogást, hogy "most" miért nem állnak meg. Elég csak arra gondolni, hogy bárki kerülhet hasonló szituációba. A saját biztonságukra azonban ekkor is nagyon figyeljenek!