Nem ment ki a mentő az epilepsziás mozgássérültért? - Az érem másik oldala

Szerdán éjszaka a fővárosi Nagymező és Király utcák kereszteződésénél figyeltünk fel egy furcsa csoportosulásra, aminek a közepén mintha egy fekvő ember lett volna. Közelebb érve kiderült, hogy egy tolókocsis ember feküdt a földön, mellette pedig egy fiatal pár és egy férfi állt. Az állók elmondták, hogy a férfi epilepsziás rohamot kapott, a mentőt viszont hiába hívják, nem jön ki érte. Ez utóbbi meglepő információ volt, így rákérdeztünk, hogy ők maguk hívták a mentőket, vagy mástól hallották, hogy nem mennek ki érte? Ők maguk hívták - jött a válasz.

Ekkor megszólítottuk a görcsbe állt kezű embert is, aki elmondta, hogy 1986. óta vannak epilepsziás rohamai. Megkérdeztük, hogy segítsünk-e felállítani a székét, de tiltakozott. Elkeseredetten mondta, hogy ő már nem számít senkinek, a mentők sem törődnek vele. Hagyjuk csak ott, ha pedig segíteni akarunk neki, akkor a sarki presszóból vigyünk neki egy jó erős kávét. Aztán újra görcsbe rándult az ökle és rángatózott a feje.

Tárcsáztuk hát a 112-őt, hogy mi is halljuk, miért nem küldenek mentőt a bajba került férfiért. Először a hívásfogadók rögzítették az adatainkat és az esetet, majd kapcsoltak a mentőkhöz. Bemutatkozás után azzal kezdtük, hogy elmondás alapján mások már próbáltak mentőt hívni a beteghez, de állítólag nem küldtek hozzá.

A vonal túlsó felén hallottuk a mély sóhajt, mielőtt a mentőszolgálat munkatársa is bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy F. úrról van szó? Majd miután tisztáztuk, hogy kiről beszélünk, akkor kaptunk egy gyors "kórelőzményt".
A mentésirányítástól megtudtuk, hogy a férfi hosszú ideje a bolondját járatja velük. Mentőt hívat magához, majd a kiérkező mentőket durván elzavarja. Már ezen a napon is többször kimentek hozzá és egyszer sem vitték el, mert erre szükség sem volt, de a férfi azt sem hagyja, hogy megvizsgálják.

Furcsa volt ezt hallani és ellenőrizni is akartuk, hogy vajon tényleg így van-e?

-F. úr!
-Tessék! - nézett fel meglepetten az idős ember.
-Igaz, hogy minden nap szórakozik a mentőkkel és elzavarja őket?

Az idős férfi hirtelen újabb "rohamot kapott". Becsukott szemmel rángatózott a feje, a száját összeharapta, keze ökölbe szorult.

-Fejezze be! Már nem kell a színjáték

Az erélyesebb szóra felsandított és abbahagyta a rángatózást, a fiatal pár viszont döbbenten nézett.

-Jó, akkor segítsenek felülni - mondta végül F. úr. A láb nélküli embert a fiatal pár férfi tagjának segítségével visszaültettük a kerekesszékbe.
-Egy kávénak örülnék - fordult a párhoz az idős ember. Ők zavarodottan álltak egyik lábukról a másikra. Legalább fél órát töltöttek a látszólag segítségre szoruló ember mellett és végig azt hitték, hogy a mentők nem hajlandók segíteni neki. Most viszont nem értették a gyors gyógyulás okát.
-Ott, a sarkon van jó kávé - mutatta az utat F. úr, akinek feltehetőleg egy társa fekteti el rendszeresen a tolószékét, így az idős férfinek szinte mindig van társasága és a kávé és egyéb szükségleteit is kifizetik a segítők, ha már azok a fránya mentők nem jönnek ki érte, hogy segítsenek.

A fiatalok elindultak F. úrral a kávézó felé és ebben a pillanatban befordult a mentő a sarkon és megállt. F. urat keresték. A fiatalok után szóltunk, hogy várjanak, F. úr pedig a mentők láttán tüntetően a fal felé fordult. Esze ágában sem volt a betegsége miatt panaszkodni.