Múltidéző: Szenzációs verekedés kerítésléccel, eltűnt egy járási számvevő

Eltünt járási számvevő

Pápa, jan 15. Nagy Lajos pápai járási számvevő ujév napján eltünt és azóta hollétéről mitsem tudnak. Valószinüleg nyomasztó anyagi zavarok miatt hagyta el a fiatalember a várost.

A bozsoki szenzáció

Bozsok községben, ahol bármiféle verekedés, vagy bármiféle büneset csak a legritkább esetekben fordul elő, nagy szenzáció számba megy egy közönséges verekedés, melyben Horváth Sándor és Bengelics Lajos vettek részt. Már régóta gyülölték egymást s csak a kedvező pillanatra vártak, hogy egymással leszámolhassanak. A két haragost kedden délelőtt összehozta az utjuk.  Horváth már 100-120 lépésről látta, hogy ellenfele közeledik. Tervével rögtön kész volt. Elrejtözött a közelben lévő kertkerités mellé, s amikor Bengelics mellette elhaladt a keritésből kiszakitott léccel fejbe vágta. Bengelicset elöntötte a vér és eszméletlenül összeesett. A bosszut szomjazó ember még ezután sem hagyta békében áldozatát; több ütést mér fejére és mellére, ugy hogy Bengelics még az nap meghalt. A gyilkost elfogták.

1090 útlevél 3 hónap alatt

Ez év juluis 1-étől szeptember 30-ig 1204 utlevél kiállítását kérték a vármegyétől. És pedig Ausztriába 512, Csehszlovákiába 397, Jugoszláviába 114, Romániába 124, egész Európába39, Észak-amerikába pedig 18 utlevelet kértek. – A benyujtott kérvények közül egyet visszavontak, 56-ot elutasitották, 57 pedig tárgyalás alatt van. A vármegye tehát három hónap alatt 1090 utlevelet állított ki, 284-el többet, mint a mult év hasonló időszakában.

Vörös keresztes kitüntetések

Kaptuk a következő levelet, melyet minden kommentár nélkül, a maga eredeti őszinteségében itt közlünk készségesen:

„Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Bocsánat a zavarkodásomért, de nem tudom figyelmen kívül hagyni egyik szombathelyi lapnak azt a hiradását, hogy a Vármegyei Vöröskereszt elnökségéhez valami fölszolitás jött vörös keresztes kitüntetésekre vonatkozólag.

Attól félek, hogy ez a hir sok kellemetlenségnek lehet okozója ebben a formában és sok szivet megzavar, talán nagy csalódásban is hajt, ha a kitüntetések elmaradnak.

Ugy hiszem, sokunk nevében jelentem ki, hogy őszintén megirom, hogy mi, önkéntes ápolónök ilyen kitüntetésekre nem számitunk. A Vörös Kereszt jelvénye nem önzésre, nem elismerésekre, nem jutalmakra, hanem áldozatkészségre tanit mindnyájunkat, hogy hazánk és embertársaink javára munkálkodjunk szivünk diktálása szerint.

Aki ezt csak kitüntetésekért tenné, azt csak az önzés hozta közénk. A mi örömünk ott van a sebesült hősök között, akiknek tekintetéből a legszebb hála sugárzik felénk.

Távol áll tőlünk az ilyen kitüntetések utáni való kapaszkodás és nem is hihetjük, hogy valaki közülünk ilyen jutalmazásokra számítson emberbaráti kötelességeinek teljesitéséért.

Mi ugy hisszük, hogy ez a kitüntetés csak a szokásos emlékérem lesz, melyet mindenki megkap közülünk kedves, szolgálati emlékképpen.
                                                                                                                                       Maradok tisztelettel

Egy önkéntes ápolónő.”

Hirdetés (X)