Szerző: TM 2019. július 29.

Vasutas volt a vonat elé álló nyugdíjas férfi - Néhány gondolat az öngyilkosságról

Július 23-án a Budapestről Szombathelyre közlekedő vonat elé állt egy idős férfi Hegyfalunál. Azonnal meghalt. Ismerősei nem látták előjelét az öngyilkosságnak.

A hivatalos közlemények évtizedek óta kerülik az öngyilkosság kifejezést Magyarországon és van egy olyan tévhit is, hogy nem szabad beszélni róla, mert akkor sokan követik a példát. Az évtizedes hallgatás azonban nem éppen azt mutatja, hogy ha nem beszélünk a dologról, akkor nem is létezik. Az öngyilkosság nem halt ki Magyarországon a kínos hallgatástól.

A hírekből csak az olyan esetekről lehet értesülni, ami valamiért sok embert érintett. Pl. egy vonat esetében, vagy egy lakótelepi végső ugrást követően, amikor több tucatnyian, akár több százan szembesülnek azzal, mi történt.
 
Nyílt pályán veszteglő szerelvény öngyilkosság után, Hegyfalunál
 
Akadnak olyan esetek, ahol kábítószer ad hirtelen impulzust és a személy gyakorlatilag fel sem fogja, mit csinál. Ezzel nehéz bármit kezdeni. De vannak, akik hosszú ideig rágódnak magukban, mielőtt rászánják magukat a végzetes lépésre. Ami sokszor nem sikerül és még rosszabb helyzetbe taszítja azt, aki eddig is kilátástalannak tartotta az életét, pl. ha a vonat levágja a lábát, de életben marad. Májusban videón mutattunk be egy öngyilkossági kísérletet, ahol a kerékpárral érkező nő lefekszik a vonat elé, ami el is ütötte, de az asszony túlélte...
 
A hegyfalui esetnél egy korábbi vasúti pályamunkás sétált ki hétfőn a vasúti átkelőhöz. Csendesen nézte az érkező vonatokat, majd visszatért az otthonba, ahol lakott. Nem panaszkodott, csendes, magának való férfi volt. Egy közeli településről  költözött az otthonba. Gyakran járt Hegyfalun, időnként ellátogatott a korábbi lakhelyére. Az alkoholt nem vetette meg, de részegnek nem látták azok, akikkel beszéltünk, hangos szót soha nem hallottak a termetes férfitől, aki a reggelt mindig újságolvasással kezdte.
 
Kedden megebédelt az otthon lakóival, a szokásos szótlanságban, majd fogta a kerékpárját és kiment ahhoz a vasúti átkelőhöz, ahol előző nap is nézte a vonatokat. Amikor a Budapestről érkező vonat feltűnt a férfi belépett a sínek közé, hátat fordított a mozdonynak, kihúzta magát és várta a végzetét. A vonaton utazók csak a vészfékezést vehették észre, de a vonat vezetője ilyenkor már semmit nem tehet, csak értesíti a hatóságokat és az irányítókat a balesetről, később pedig megpróbál válaszolni a helyszínelők kérdéseire.
 
A mentők már nem segíthettek
 
Van mozdonyvezető, aki már rutinos ebben és van, akit nagyon megvisel a tehetetlenség, hogy hosszú másodpercekig látja maga előtt azt az embert, akinek az életét az általa vezetett gép fogja kioltani pillanatokon belül. Az ilyen mozdonyvezetők éveket öregszenek néhány perc alatt és ők is áldozatai minden egyes ilyen öngyilkosságnak.
 
Az talán soha nem derül ki, miért szánta rá magát a nyugdíjas vasutas erre a lépésre. Talán ha beszélt volna valakivel arról, mi nyomasztja, akkor kaphatott volna segítséget, tanácsot, vagy kiderült volna, hogy orvosolható az a gond, ami miatt eldobta az életét. Sokszor betegségtől, pl. ráktól való vélt, vagy valós aggodalom vezet öngyilkossághoz, de szintén sokszor az érzés, hogy már haszontalan az illető. A belső párbeszédekben a szorongó ember ráerősít saját félelmeire, belelovalja magát abba, hogy ő már senkinek nem fontos, sem a családjának, sem a barátainak. Ami vagy így van, vagy nincs...
 
Aki már eljut odáig, hogy tényleg eldobná az életét, az mit veszíthet vele, ha megpróbál beszélni a problémájáról? A hozzátartozóinak, a bizalmasának, annak, aki meghallgatja. Vesztenivalója nincs, ha nem jár sikerrel, akkor még végrehajthatja a tervét, de lehet, hogy éppen az a beszélgetés döbbenti rá a környezetét arra, hogy baj van. Magyarországon több ezer olyan ember él, akik komoly elhatározással készültek arra, hogy eldobják az életüket. A többségük nem bánta meg, hogy adott magának még egy esélyt.
 
Ausztráliában a férfiak öngyilkosságának magas száma miatt indultak kampányok, szó szerint a csend megtörésére. A "csend, a hallgatás ölhet" - hangzott el jó párszor. Az alábbi videóban arra próbálnak rávilágítani, hogy a nem feltétlenül az a tökös férfi, aki nem sír. "Miért mondjuk a fiúknak, hogy fejezzék be a sírást? Hogy kemények legyenek..."
 

(Cikkünkben először azt írtuk, hogy az öngyilkos férfi Zalaegerszegről költözött Hegyfalura, de közben kiderült, hogy egy másik, egerszegre végződő nevű településről. A tévedésért és félreértésért elnézést kérünk!)

Végezetül egy telefonszám azoknak, akik úgy érzik, hogy más már nem hallgatja meg őket:

Lelki segély telefonszám: 116-123

Kérjük, válaszoljon anonim szavazásunk öngyilkossággal kapcsolatos kérdésére!

Szavazás

Megfordult már a fejében az öngyilkosság gondolata?

Érvényes: 2020.07.29-ig

A szavazás állása

Hozzászólások

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá.
Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.