Tényleg tehetsz ellene - egy botrány margójára

Remek szórakozás ma a rendőrségen gúnyolódni Magyarországon. Vicces szidni a közlekedési rendőröket, amiért nem gyilkosokat üldöznek, gyalázni a sebességmérőket, amiért szegény, ártatlan autósokat vegzálnak, majd hangosan szitkozódni egy halálos balesetnél, hogy a rendőrök semmit nem tesznek a gyorshajtók ellen. Ezek az álbalhék természetesen elkeverednek a valós esetekkel, amikor a rendőrök valóban rászolgálnak a korholásra, egy átlag olvasó fejében pedig az egész egy homogén masszává áll össze.

A „Tehetsz róla, tehetsz ellene” kampány előre tervezetten soha nem jutott volna el annyi emberhez, amennyihez a sajtóban kirobbant botrány eljuttatta, tehát akár sikeresnek is nevezhető. Napokig cikkeztek róla, szakértők mondták el az álláspontjukat és magukat ájultra ivó lányok, szüleik és potenciális erőszaktevők is belefuthattak a televízióban, rádióban, újságban ezekbe a beszélgetésekbe. Érdekes volt látni, ahogy az egyik hírportálon megjelent írás után a többi portál hogyan versenyez, hogy le ne maradjon erről a szaftos botrányról, amiben a rendőrség állítólag vétlen lányokat állít be vétkesként. Sokan még arra sem ügyeltek, hogy az általuk megjelentetett írásról ne lehessen azonnal ráismerni a szülőcikkre.

Egészen hajmeresztő következtetések is napvilágot láttak, miszerint a lányok ezután nem mernek feljelentést tenni, mert ők lesznek a bűnösök, vagy hogy a rendőrségen nőgyűlölő emberek készítették elő a kampányt.

De hadd álljak elő egy saját példával, szándékosan olyannal, amibe feminista csoportok sem láthatnak bele olyat, ami nincs benne.

Tizenkét évvel ezelőtt késő este megálltam egy kis Zala megyei faluban, ahol percekkel korábban rácsodálkoztam a piros és fehér Lada autók magas számára. Az anyósülésen egy bekapcsolt laptop mutatta az aktuális pozíciót a térképen (hol voltak akkor még a ma jól ismert navigációs rendszerek, vagy akár a Google Maps?) Csak pár percre mentem be egy házba megbeszélni valamit, a laptopot nem kapcsoltam ki, mert újraindítás után mindig nehezen kapcsolódott össze a külső GPS és a térképszoftver. Öt perccel később az oldalablakon tátongó lyuk és a kocsim kiszúrt kerekei fogadtak és természetesen a laptop sem volt bent az autóban.

Tehetsz róla, tehetsz ellene

A fentiek ismeretében kéretik újra elolvasni a rendőrségi szlogent és elgondolkodni azon, vajon helytálló-e? Tehetek arról, hogy kifosztották az autómat? Egyértelműen igen. Tehettem volna ellene? Igen. Bűnöző vagyok emiatt? Nem.

A világító kijelző a sötét utcában hidegen hagyott volna egy becsületes járókelőt, hiszen hadd világítson, majd lemerül. De a könnyű préda már felpiszkálhatta egy olyan ember fantáziáját is, aki csak gyors bevételre vágyott, még ha soha nem bűnözött korábban, akkor is. Egy profi bűnözőnek pedig villogó felirattal ért fel: 5 másodperces meló, gyere, vigyél magaddal! A kiszúrt kerekekből ítélve profi lehetett a látogatóm. Bár akadt szemtanú, aki egy Ladát látott megállni, majd elszáguldani a kocsim mögül, a tettes soha nem lett meg. És feltehetjük a kérdést: ha nincs elöl a bekapcsolt laptop, akkor nem törik fel az autót? Nos, sokkal kisebb az esélye, hiszen egy üres utasterű autót jellemzően csak az tör fel, aki már ezzel a céllal indult útnak.

Vissza a lányokhoz

Korábbi tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy a belemagyarázások ellenére a rendőrséget jó szándék vezette akkor, amikor ezt a szlogent kitalálták, bármennyire népszerűtlen is lesz emiatt ez a cikk. Azt az általam látott írások nem igyekeztek kihangsúlyozni, hogy a „tehetsz róla, tehetsz ellene” szlogen nem csak a megerőszakolt lányra vonatkozott, hanem a barátnőire is, akik pl. nem figyeltek oda az ittas társukra. Csak felénk annak is évtizedes hagyománya van, hogyan hárítsuk el a felelősséget, vagy hogyan kenjük másra, ami egyszerű ugyan, de a problémát nem oldja meg.

Természetesen senki nem mondja, hogy a lányok ne menjenek csinosan, nőiesen buliba. De a XXI. században - amikor a tizen- és huszonévesek szexuális kultúráját nagyban befolyásolják a könnyen hozzáférhető, a nők megalázását alapértelmezettként bemutató pornófilmek – igenis vigyáznia kell magára és a társaira minden lánynak. Lehet hülyeségnek nevezni, de tapasztalataink alapján rendszeresen akadnak a bulikban olyan fiatalemberek, akik a hétköznapi frusztrációikat, az elutasításokat felejtendő maguknak és a társaknak is bizonyítani akarnak. És ki erre a legjobb alany? Aki bódultsága, részegsége és a társai védelme hiányában képtelen nemet mondani.

Tehát ráerősítve a rendőrség által kommunikált szlogenre: valóban tehet róla az, aki eszméletlenre issza magát szórakozás gyanánt és nem gondoskodik arról, hogy legyen vele olyan, aki segít neki, ha baj van.

Bár szerencsére a legtöbb embernek gondot okoz, de azért képzeljük magunkat annak a kanos férfinak a helyébe, aki rendszeresen elutasítást kap a környezetében található lányoktól. A bárpultnál egyedül ücsörög, a világ igazságtalanságán kesereg magában, amikor mellé ül egy olyan lány, akiről eddig ő csak álmodott, de megszólítani soha nem merte. A lány talán még mosolyog is, de ez a mosoly a részegség számlájára írandó, nem a férfinek szól, az azonban természetesen magára veszi és biztatásként éli meg. Egy buliban az is természetes, hogy a lányok kitesznek magukért, szeretnének nőiesen, csábítón kinézni, kiemelni azt, amire büszkék, legyen az a lábuk, mellük, derekuk és normál esetben tudnak nemet mondani, vagy kiállni magukért.

De egy bódult lánynál a tiltások teljesen elveszhetnek, csak a figyelemfelkeltő részletek maradnak meg, ez pedig telezöldet jelent egy betegesen gondolkodó férfinak. Ilyenkor léphetnének még közbe a gondolkodásra képes barátok, barátnők, akiknek már a jelenléte is visszatartó erő egy nemi erőszakra készülő férfi esetében. És ha már beteges gondolkodás: sok erőszaktevő nem nemi erőszakként éli meg azt, amit csinál. A fantáziájukban a „partner” csak őket akarja, értük eped. A tettük súlyára csak kielégülésük után jönnek rá, amikor eloszlik a lila köd. A lányok pedig nagyon sokszor valóban nem merik elmondani mi történt velük, de ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a rákos betegséget is rengetegen titkolják, mert szégyellnivalónak tartják.

Rövidre zárva: remélhetőleg a mostani „botrány” elég nagy volt ahhoz, hogy a szülők elbeszélgessenek tizenéves lányaikkal, vagy a barátok, barátnők jobban odafigyeljenek egymásra. Legfőképpen azért, hogy senki ne ébredjen fájó és lemeztelenített altesttel, furcsa ízzel a szájban és ne mormogja magában ezután a világ egyik legnagyobb hülyeségét: „Azt hittem, hogy ilyen velem soha nem történhet meg.”

Tegyél ellene, hogy tényleg ne történhessen.

Jöhetnek a kövek.

-------------------------------------------------------------------------------

Szeretjük az önálló gondolatokat. A cikkünket kommentáló olvasóink között 2014. december 6-án egy 8GB-os, USB3.0 pendrájvot sorsolunk ki. Kérjük ne tartsa magában a véleményét, mondja el, hogy másokat is elgondolkodtasson.