Videó: Sokáig küzdöttek a könyvolvasó hajléktalan férfi életéért

Szombathely egyik legforgalmasabb útja mellett küzdöttek sokáig a férfi életéért. Amellett a lépcső mellett csuklott össze, ahol rendszeresen látni lehetett őt, amint az éppen aktuális könyv lapjaiba feledkezik. Mindig elmélyülten olvasott, a szemerkélő eső sem zavarta. Sok hajléktalan kábítószerekhez nyúl, ő viszont az irodalomban találta meg azt a világot, ami elviselhetővé tette a mindennapokat. Az olvasás repítette más helyekre, más társaságba. Piros lámpánál állva többször ráfeledkeztünk, azon töprengve, vajon mit olvas éppen?

A közeli hajléktalanszállóból vették észre, hogy baj van. Azonnal szaladtak ki hozzá a dolgozók és egy doktornő is. Akkor még lélegzett, de nem sokkal később már nem volt kitapintható pulzusa. Sietve hozták a nemrég beszerzett defibrillátort és megkezdték az újraélesztést. Úgy, ahogy azt sokszor elgyakorolták a hajléktalanszálló munkatársai. Ez azonban nem gyakorlat volt.

Az utcán sokan nézték a csapatot, akik a földön fekvő férfi életéért küzdöttek. Nagypéntek előtti dugó volt a városban. A külső sávot hamarosan elfoglalta a mentő és a mentőorvosi kocsi, még nagyobb torlódást okozva, de a járművezetők nem dudáltak, nem türlemetlenkedtek. Volt, aki zavartan elkapta a tekintetét, amikor rájött arra, mit lát, mások komoran nézték a küzdelmet a férfi életéért.

Aztán a férfit hordágyra fektették és betették a mentőautóba, de nem indultak el vele. Sokáig maradt még a helyszínen a jármű, kívülről már semmi jele nem volt annak, hogy bent továbbra is megy a harc az életért.

A hajléktalan férfi nem sokkal korábban még felvette az ebédjét. Semmi jele nem volt annak, hogy valami baja van. A szálló egyik dolgozója az ujjait tördelve mondta, hogy nagyon hamar érkezett segítség, nagy szerencse, hogy itt esett össze. Korábban már a sarkon történt balesetnél is tapasztaltuk, hogy pillanatok alatt mennek segíteni a “házból”.

Azt, hogy mi történt a helyszínen, Vass Péter utcai szociális munkás mondta el a kameránk előtt. A férfi még érezhetően az események hatása alatt volt. Nem sokkal korábban még ő is “pumpált”, a mentők kiérkezéséig. Amikor beszélgettünk még nem lehetett tudni, hogy sikeres lesz-e az az erőfeszítés, amivel a jelenlévők próbálták visszahozni a hajléktalan férfit.

Végül szirénázva indult el a mentőautó és a mentőorvosi kocsi, ami ilyenkor általában jót jelent. Azt, hogy a betegnek vannak életfunkciói és kórházban folytathatják a munkát az orvosok, ápolók.

Epilógus

Nem sokkal később kaptuk a hírt, hogy a hajléktalan férfi életében ez volt a legutolsó fejezet. A könyv véget ért. A könyveket bújó hajléktalant Pók Zsoltnak hívták, 55 évet élt.