2017. november 02.

Figyelmeztessenek az út széli mécsesek!

Iszik és vezet? Mindezt biztonsági öv nélkül? És abba belegondolt már, hogy szerettei és barátai vajon mit gondolnának egy ilyen út szélén kialakított emlékhelynél november elején? Vajon csak a szépre és jóra emlékeznének, vagy legalább egy kicsit dühösek lennének?

Ma is rengeteg helyen világítanak mécsesek az úttest mellett. Balesetek, tragédiák áldozataira emlékeznek szeretteik, ismerőseik. Vannak, akik ártatlanul estek áldozatul az események láncolatának, mások saját meggondolatlanságuk miatt nem térhettek haza. Velem ilyen úgysem történhet meg... Mi baj lehet néhány kupicából? Megbüntet a rendőr? Ugyan már!

Az utóbbi esetek többsége elkerülhető lenne. És akkor nem kellene újabb áldozatoknak elzarándokolni az út széli keresztekhez gyertyát gyújtani, imát mormolni. Mert az igazi áldozat talán nem is az, aki mámoros boldogságban, öv általi kötöttségek nélkül akaratán kívül megöli magát, hanem azok, akik itt maradnak ezzel a teherrel. A család, a barátok. És a munkatársak.

Lehet, hogy más csak egy szép emlékhelyet lát másodpercnyi időre, amikor elsuhan járművével a fényes mécsesek mellett, de nekünk sok esetben bevillan a tragédia utáni helyszín és a nyomasztó érzés, hogy ha legalább bekötötte volna magát... De nincs ha. Mécsesek vannak. De legalább azok gondolkodjanak el, akik még láthatják ezeket a gyertyákat.

Nem, egyáltalán nem biztos, hogy övvel túlélhető egy baleset. De ez a konkrét baleset övvel biztosan túlélhető lett volna. Rossz emlék lenne a kocsi totálkárosra törése, a fájó bordatörés, a szégyen, hogy ittasan vezetve mást is bajba sodort a sofőr. De lehetne javítani, jóvátenni, újrakezdeni. Így viszont maradnak a mécsesek.

Jó lenne, ha a gyertyák fénye figyelmeztetné a sofőröket, így más kárán tanulva nem követnék el ugyanezt a hibát. De tudjuk, hogy mindez hiú remény. Ma is okozott súlyos sérülést ittas vezető ugyanezen az úton. Nem rajta múlt, hogy nem kerül újabb kereszt az út mellé...