Kifosztott külföldi kálváriája - kifakadt a magyar rendőrségre a károsult

Egy különös bejegyzésre bukkantunk az Interneten, egy Németországban élő román nemzetiségű logisztikai szakértő és fotós férfi írta le benne, hogy lehetőleg soha többet nem teszi be a lábát Magyarországra, ahol kifosztották, a rendőrség működése pedig kritikán aluli. Rákérdeztünk a férfire, miről van szó és egy nem egyszerű történet bontakozott ki előttünk.

Az ORFK sajtóirodája válaszolt megkeresésünkre, a válaszok a cikkünkben, keretben olvashatók!

Élete legrosszabb élménye kötődik Magyarországhoz

P. kérdésünkre részletesen leírta, mi történt vele és mit kifogásol.

-Február 15-én Münchenből tartottam Kolozsvárra, ezt az utat az elmúlt 10 évben rendszeresen megtettem, eddig probléma nélkül. Az M0 autóút után rátértem az M3-as autópályára, ahol dugóba kerültem.  Egy kamionsofőr elmondta, hogy Hatvannál nagy baleset történt és az egész autópályát le kellett zárni. Nem estem kétségbe, mivel több, mint 700 kilométert vezettem már, így rám fért a pihenő. A Babati pihenőhelyen álltam ki az autópályáról és elaludtam az autómban.

-Kb. két órával később üvegtörésre ébredtem. Tudtam, hogy az autóm hátsó ablaka tört be, de visszaaludtam. Nem tudom, hogy fél percet, vagy fél órát aludtam, de amikor felébredtem indultam tovább az úti célom felé. Hatvan környékén a hátsó ablak felől érkező szélzajok miatt ismét megálltam és megnéztem, mivel tudnám csökkenteni a zajt. Akkor láttam, hogy a hátsó ülésemről eltűnt a gurulós bőrönd, benne a laptopommal, három, biztonsági másolatokat tartalmazó merevlemezzel, iPad-del, belépőkártyákkal, szerződésekkel, hangrögzítővel és egyéb eszközökkel.

-Ez volt életem egyik legnehezebb pillanata, mivel a merevlemezeken az elmúlt évek munkái, megrendelései voltak rajta. Tárcsáztam a 112-es segélyhívószámot és a rémálom csak akkor kezdődött igazán. A központban ugyanis senki nem beszélt angolul, németül, vagy románul.  Kb. 10-12 perc múlva kerítettek valakit, aki megértette mit mondok, csak beszélni nem tudott angolul.  Káosz volt, mire elmagyaráztam, hol vagyok.  Stresszes állapotban voltam és úgy éreztem, senki nem akar, vagy tud segíteni. Ha sérült lettem volna, akkor valószínűleg elvérzek telefonálás közben, a 112-től nem ezt vártam volna.

-A rendőrség fél óra múlva érkezett meg, a rendőrök még kevesebbet értettek angolul, mint a kollégáik a 112-nél, de annyit elmagyaráztak, hogy nem az ő területükön történt a káreset, így menjek vissza a Babatihoz. Ott már két rendőr várt, akik egy szót sem beszéltek angolul és időnként nevettek. A nyomozók késő éjjel érkeztek, kívül-belül lefotózták az autómat. Az egyik tiszt valamennyit tudott angolul, tudtunk beszélni. Bár jeleztem, hogy nem érzem jól magam, orvost végül nem hívtak hozzám. Nem éreztem jól magam. Azon túl, hogy sokkos állapotban voltam a munkáim ellopása miatt ijedt is voltam és úgy éreztem, mint ha a fejem nem a nyakamhoz csatlakozna. És ezt nem átvitt értelemben értem.

-A Gödöllői Rendőrkapitányságon már egyszerűbben mentek a dolgok, tolmács jelenlétében. Több évnyi fotómunkám veszett oda. Ezek jellemzően művészi képek táncosokról, tűzoltókról és egészségügyi intézményben zajló munkáról. Nagyon sok megrendelésre készült és rengeteg időt fordítottam rá, a családom távollétében. A nyáron könyvem jelenik meg a munkáimból.

-Mivel továbbra is furcsán éreztem magam, ezért Kolozsváron a kórházban kivizsgálást kértem. A véremben olyan gáz jelenlétét mutatták ki, amit jellemzően altatásnál használnak. Ez megmagyarázhatja azt is, miért riadtam fel az üvegtörésre, de miért aludtam vissza gyorsan és miért voltam bódult utána órákig.

-A 112 pedig csak rontott a helyzetemen, amiért nem a megfelelően álltak a problémámhoz. Megértem, hogy engem ért kár, de nem értem, 2019-ben miért nem tudok bajbajutottként angolul beszélni valakivel egy európai országban? A 112-nek írtam egy levelet, amiben kikértem a bejelentésemről és a beszélgetésünkről készült hangfelvételt. Választ egyelőre nem kaptam, igaz, angolul írtam a levelet. Írtam levelet a Gödöllői Rendőrkapitányságnak is, érdeklődtem, hogy áll az ügyem, van-e esély, hogy bármit visszakaphatok? Nem kaptam választ.

-77 országban jártam, de a magyar hatóságokkal szereztem a legrosszabb tapasztalatot. Rosszabbat, mint Brazíliában, Afganisztánban, vagy Dél-Afrikában. Pedig elvileg az EU-ban történt velem baj, 2019-ben. Soha nem akarok többet átautózni Magyarországon, ha kell, egy nappal többet szánok rá és kerülök, vagy repülővel oldom meg az utazásaimat.  Úgy érzem, Magyarország nem érdekelt abban, hogy segítsen a bajbajutottaknak.

A rendőrség válaszolt kérdéseinkre a fentiekkel kapcsolatban

„-Valós-e P. D. állítása, miszerint legalább 12 percig nem találtak olyan embert a segélyhívó központban, aki angolul, németül, vagy románul tudott volna vele beszélni? Mennyi idő után tudott olyan operátorral beszélni, aki értett valamelyik nyelven?”

Az esetkezelés kivizsgálása alapján a segélyhívást 2019. február 16-án 00 óra 27 perc 55 másodperckor kezdeményezték. A bejelentő a hívása indításától számított 1 perc 6 másodperc elteltével angol nyelven beszélő hívásfogadóval angolul tisztázta a bejelentéssel kapcsolatos alapinformációkat, majd a hívás kezdetétől számított 3 perc 26 másodperc múlva a tolmácsolás segítése céljából konferenciabeszélgetés felépítésével bevonták a rendőrségnél folyamatos ügyeleti tevékenységet ellátó Kiszombor–Cenad Kapcsolattartási Szolgálati Hely szolgálatot teljesítő ügyeletesét, akivel a hívó fél anyanyelvét használva, románul beszélhetett.

 

„Van-e olyan előírás, hogy az uniós országok nyelvén rendelkezésre kell állnia tolmácsnak, vagy a nyelvet értő személynek a 112HIK-ban?”

Nincs. Ugyanakkor a hívásfogadó központokban minden napszakban jelen vannak angol, német, valamint orosz nyelvet beszélő hívásfogadók, továbbá a kapcsolattartási szolgálati helyek ügyeletesei a környező országok nyelvén ugyancsak segítséget tudnak nyújtani.

 

„Mi a protokoll abban az esetben, ha valaki olyan nyelven kér segítséget, amit senki nem ért a hívásfogadók közül? Hogyan jutnak el a bajbajutotthoz?”

Abban az esetben, ha a segítséget kérő hívó fél olyan nyelven kommunikál és kívánja megtenni bejelentését, amelyen egyik hívásfogadó sem képes a hívást kezelni, az operátorok részére rendelkezésre állnak a nagykövetségek elérhetőségei, ahová segítségért fordulhatnak.

 

„Van-e valamilyen protokoll a rendőrégnél arra az esetre, ha külföldi a károsult pl. egy kifosztásnál, rablásnál? Mikor kell tolmács? Áll-e rendelkezésére tolmács a rendőrségnek országszerte?”

Az Ön által kérdezett témakört a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 78. § -a szabályozza. (Megj.: Lásd cikkünk végén.)

 

„Ha egy sértett jelzi, hogy nem érzi jól magát, akkor ki dönti el, hogy hívnak-e hozzá orvost, vagy nem?”

A helyszínen intézkedő rendőr vagy bárki, aki a rendőr megérkezése előtt észleli, hogy az adott személy nem érzi jól magát. 

 

„A konkrét esetnél felmerült-e, hogy a sértettet elkábították?”

A sértett ilyenről nem tett említést és a későbbiekben sem merült fel erre utaló körülmény.

 

„Milyen módon kaphat tájékoztatást az ügye állásáról a Németországban élő sértett?”

A sértett tájékoztatásának szabályait a Be. 100. §-a tartalmazza. 

 

„Körözik-e nyilvánosan az ellopott tárgyakat? Figyelembe veszik-e, hogy az ellopott adathordozókon található felvételek értéke meghaladja a 10 millió forintot?  Ha van nyilvános körözés, azt hol lehet megtekinteni?”

Igen, a nyilvános körözéseket – beleértve a tárgykörözéseket is - http://www.police.hu/hu/koral linken találja. 

 

„Volt-e példa arra, hogy a járműben tartózkodókat elkábították? Ha igen, hány alkalommal egy évre kivetítve?”

Kérdésére egzakt választ nem tudunk adni, tekintettel arra, hogy a sértett öntudatlan állapotba hozása egy módszer, amelyet más bűncselekmény elkövetésének érdekében alkalmaz az elkövető. A rendőrség statisztikai rendszere konkrét bűncselekmények leválogatására alkalmas, így a kérdezettnek megfelelő statisztikai kimutatással a rendőrség nem rendelkezik.  

 

„A 112HIK-től kikért felvétel hogyan jut el a károsulthoz? Elküldik-e neki egyáltalán?”

A bejelentésekről rögzített hangfelvételek a rendőrség által kezelt kiemelten védett személyes adatoknak minősülnek. Az adatokhoz történő hozzáférési jog csak az adatigénylő személyének megfelelő azonosítását követően biztosítható. Amennyiben a bejelentő papíralapú írásbeli adatigényléssel fordul a hívásfogadó központhoz és személyazonosságát megjelölve az igényelt hangfelvétel készítésére, az azzal kapcsolatos körülményekre vonatkozó pontos adatokat megjelöli – így különösen a hangfelvétel készítésének időpontját, a beszélgetés során elhangzott bejelentés tartalmát –, a hangfelvételt részére továbbítják. 

A rendőrségi válasz tehát lényegesen eltér a károsult által elmondottaktól abban a tekintetben, hogy mikor volt lehetősége angolul, vagy az anyanyelvén beszélni valakivel a 112 segélyhívó tárcsázása után. A sértett szerint 10-12 perc múlva angolul értő, de angolul nem beszélő hívásfogadóval beszélt, míg a rendőrség szerint 1 perc és 6 másodperc múlva tudott angolul beszélő operátorral beszélni és 3 perc 26 másodperc múlva konferenciabeszélgetéssel román tolmácsot biztosítottak.

Megkérdeztük erről a sértettet is, aki azt mondta, hogy ez biztosan nem igaz, már csak azért sem, mert románul senkivel sem beszélt.

Megemlítette viszont, hogy rendőrséget megkereső levelünk másnap reggelén telefonhívást kapott a rendőrségtől.  Kérték a személyes adatai mellett a járműve adatait is, illetve az ellopott tárgyak típusát, sorozatszámát.  Azt, amit elvileg egy hónappal korábban is rögzítettek. A károsult bizonyítékként elküldte a telefonszámot, amiről keresték percekkel korábban a híváslistájával együtt. Ellenőriztük, valóban Pest megyei rendőrségről érkezett a hívás.

Nyolc nappal később postai úton levelet kapott a Pest MRFK Gödöllői Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályától.

A „Határozat dolog körözésének elrendeléséről” tárgyú iratban felsorolják a körözött tárgyakat, illetve megállapítják, hogy a lopással 753 ezer, a rongálással 128 ezer forint kár keletkezett. A magyar nyelvű levél dátuma 2019. március „…”

Azt mi tesszük hozzá, hogy amíg egy ellopott festménynek feltüntetik a becsült értékét, addig az adattárolókon ellopott munkáknál nincs ilyen, de ez nem magyar specialitás. A sértetteknek nem maga az adattároló elvesztése fáj, hanem a rajtuk lévő adatok eltűnése. Ennél a konkrét esetnél szerencsétlen módon a biztonsági másolatul szolgáló merevlemez is a bőröndben volt.  A tolvajok pedig nem arról híresek, hogy tekintettel lennének az adatok fontosságára. Az évek munkájával létrehozott értékek letörlése mindössze néhány perc alatt elvégezhető.

Közben felhívtuk a Babati pihenőhelyen található éttermet is, ahol megtudtuk, hogy a rendőrség korábban telepített megfigyelő kamerát egy régebbi sorozatfeltörés miatt. Annak az ügynek a tetteseit elfogták, egy román banda fosztotta ki az autókat. A pihenőhelyen - ahogyan sok másik hazai autópálya pihenőhelyen - tábla figyelmeztet az autófeltörés veszélyére.

Itt tart tehát jelenleg az ügy, amivel kapcsolatban komoly ellentmondás van a sértett és a rendőrség állításai között.  Bármelyik verzió is az igaz, arra jó ez a bűncselekmény, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az országimázs nem a csillogó szállodáknál kezdődik, hanem a másokhoz való hozzáálláson.

A rendőrségi válaszban hivatkozott paragrafus:

2017. évi XC. törvény 78. § 

A nyelvhasználat biztosítása

78. § (1) Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a nem magyar anyanyelvét, nemzetiségi anyanyelvét vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvét kívánja használni, - lehetőleg a jogi szaknyelv megfelelő ismeretével rendelkező - tolmácsot kell igénybe venni.

(2) Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, a magyar nyelvet nem ismerő személy által ismertként megjelölt más nyelv használatát kell tolmács útján biztosítani.

(3) Ha a kihallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásbeli vallomást is tehet.

(4) Ha a kihallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni.

(5) Ha a kihallgatandó személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet vallomást.

(6) Ha a kihallgatandó személy a (3)-(5) bekezdésben meghatározottakon kívül más okból nem képes kommunikálni, vagy abban súlyos fokban korlátozott, jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni vagy a kommunikációt más megfelelő módon kell biztosítani.

(7) Az e törvény szerint kézbesítendő ügyirat lefordításáról az a bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta vagy az egyéb ügyiratot kibocsátotta.

(8) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a kézbesítendő ügyiratot nem kell lefordítani, ha erről a címzett kifejezetten lemond.

Forrás: Jogtár (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1700090.TV&goto=-1 )