Szerző: 112Press 2021. augusztus 31.

Kell egy kis áramszünet - két hét múlva visszatérünk

Sokszor figyelmeztettük már a járművezetőket arra, hogy ha fáradtnak érzik magukat, akkor inkább álljanak meg pihenni, mielőtt valami baj történik. Nincs ez másképp a munkával sem, most mi lépünk a fékre és húzódunk be egy parkolóba.

A helyszíni tudósítás nem csak annyiban tér el a kész közlemények feldolgozásától, hogy időben ott kell lenni a történések helyszínén, de a tudósítónak kell begyűjtenie azokat az elsődleges információkat is, amiket aztán később mások feldolgoznak. Ez lehet akár hajnali 3 órakor is.

Mikroszerkesztőség lévén a helyszíni tudósítás a 112Press-nél azt jelenti, hogy valóban az út szélén készül szinte minden, csak a nagyfelbontású videók szerkesztése, vágása nem. Nincs külön operatőr, fotós, újságíró, szerkesztő, technikai munkatárs. Ráadásul sok olyasmit is a nyakunkba vettünk az elmúlt években, ami nem lett volna a dolgunk. Pl. baleset sértetlen részeseinek hazaszállítása, hozzátartozók megnyugtatása, esetleg kórházba szállítása a rokonuk után, vagy sok olyan apró segítség nyújtása, ami egyáltalán nem tűnik komoly feladatnak, egészen addig, amíg valaki egy totálkáros roncs mellett próbálja megoldani, számára ismeretlen helyszínen.

Ráadásul saját tapasztalatunk az, hogy nem a tudósítás fizikai munka része a legmegterhelőbb a tudósítónak, hanem inkább a lelki oldala. Számos olyan dolog van, amit a baleset részeseitől, vagy hozzátartozóitól tudunk meg, de nem írjuk le. Azt is megtanultuk huszonkét év alatt, hogy a könnyek fehér foltokat hagynak a tudósító vállán. Mert van olyan szituáció, amikor egy helyszínen lévő újságíró az egyetlen, akinek kisírhatja magát az illető és a sírást szó szerint kell érteni. Ilyenkor viszont a tudósítónak kell erősnek lennie, türelmesen meghallgatni a keserűséget, vígasztalni a zokogót. És minden ilyen könnycsepp teherként nehezedik rá arra is, aki egy kicsit is együtt érez a síróval.

Természetesen nem egy olyan szituációba csöppentünk bele, ahol a helyszíni tudósítót egyenesen ellenségnek tekintették. Volt, aki vascsővel, míg más orr felé ütéssel jelezte, hogy pl. egy ittasan okozott balesetről tilos beszámolni.

Száz szónak is egy a vége, szükségünk van egy kis pihenésre. Amikor nem csörög a leglehetetlenebb időben a telefon, amikor nem kell az órát nézni, határidőkhöz igazodni.

Szeptember közepéig többnyire közleményeket és saját, archív anyagokat teszünk ki, olyan videókat, amik az elmúlt hónapokban készültek, de nem kerültek bemutatásra, maximum erősen vágott verzióban tűntek fel televíziócsatornákon.

Bízunk abban, hogy olvasóink megértik a fentieket. Van az a pont, amikor be kell húzni a féket, hogy később biztonságosan haladhasson tovább a szerelvény. Főleg úgy, hogy mi is erről papolunk pl. az élő adásokban.

Köszönjük a megértést és továbbra is aktuális a kérésünk: Ne találkozzunk az utak mellett!

Az alábbi, 45 éve megjelent dalban támogatóink és ellenzőink is találhatnak számukra megfelelő részletet.
 

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá.
Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.