Videó: Egy év felfüggesztett a Celldömölk közelében halálos balesetet okozó segédmotorosnak

A Sárvári Járásbíróság dr. Fonyódi Lajos tanácsa tárgyalta fiatalkorú Ö. Zs.L. ügyét. A fiatalembert halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolták. Ahogy arról részletesen beszámoltunk, 2015. március 24-én a kora esti órákban összeütközött két segéd-motorkerékpár Celldömölk és Kemenesszentmárton között. A balesetben vétlen 15 éves gimnazista lány, Fülöp Emerita olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy az életének megmentésére nem volt reális esély. A lány másfél nappal később a kórházban elhunyt.

A sárvári tárgyaláson Emerita hozzátartozói is ott ültek. A vádlott elmondta, hogy nem érzi magát bűnösnek. „A KRESZ szerint nem hibáztam, de tény, hogy én ültem a motoron.” – mondta hűvösen. A balesettel kapcsolatban megismételte, hogy Vönöckről indult a barátjától, korlátozott látási viszonyok között. Az út szélétől kb. 20 centiméterre haladt, kb. 40 km/óra sebességgel, amikor 20-25 méterre mozgást látott, ezért az általa fel nem ismert, de feltételezetten őzet kikerülendő áttért a szemközti sávba, ahol ütközött az állítása szerint világítás nélkül közlekedő sértettel. (Azt, hogy a sértett motorjának világítása nem működött a tárgyalás során semmi és senki nem erősítette meg. )

A  bíró gyorsan ellentmondásba is keverte a fiatalembert az elmondottakkal kapcsolatban. A fiú ugyanis egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy sötét volt, mire a bíró rákérdezett, hogy vaksötétben vajon a sértett mert volna elindulni világítás nélkül, ráadásul nagyobb sebességgel, mint a vádlott? A bíró arra is rákérdezett, miért nem fékezett, ha akadályt látott az úton? Az a tárgyalás során nem derült ki, vajon milyen állatot láthatott a vádlott.

Az ügyész a Szombathelyen tanuló középiskolás közlekedési tapasztalataira is kíváncsi volt. Mint kiderült, a fiú 2013-ban szerzett jogosítványt segédmotorra és a baleset előtt hónapokkal már azzal a motorral közlekedett, ismerte az út vonalvezetését is. A fiatalember elismerte, hogy végzett átalakításokat a motoron, másik kipufogó és karburátor került felszerelésre, szerinte ez hatással volt a teljesítményre, fordulatszámra is, de azt nem próbálta ki, mennyit „bír” így a segédmotor. A vádlott országos bajnokságon is indult 2014-től.

A vádlott ismerte Emeritát, igaz, a kapcsolatukra vonatkozóan kitérő választ adott, de a tárgyalás alatt kiderült, hogy barátok voltak, a tinédzserekre jellemző hullámvölgyekkel. A baleset idején éppen mélyponton volt a kapcsolatuk. Bár a fiatalember nem emlékezett rá, de az utolsó másfél hétben többször is hívta Emeritát, aki egyszer vette fel a telefont és azt kérte a fiútól, hogy ne hívogassa.

Ö.Zs. a baleset előtt három hónappal kipróbálta Emerita motorját, de azzal nem volt tisztában, hogyan működik a világítása, azt pedig nem figyelte, hogy világít-e a berendezés, mivel nappal ült fel a motorra. A fiú tanította meg a lányt váltós motorral motorozni. A fiú azt vallotta, hogy a baleset napján nem látta Emeritát.

A balesetre egyébként nem elékezett, csak arra, hogy kikerülte a rejtélyes állatot, majd következő emlékképe, hogy a mentők már ott vannak és valaki támasztja a hátát. A kérdésre, miszerint versenyzői tapasztalatával elkerülhető lett volna a baleset azt felelte, hogy igen. Ha látja a lány motorját, akkor meg tudott volna állni, vagy elkerülhette volna az összeütközést, esetleg gyorsítással, vagy a motor elcsúsztatásával is.

A bukósisak polémia

A tárgyalás egyik visszatérő motívuma a bukósisakok milyensége volt. Míg a fiúnak drága versenyző sisakja volt, addig a lánynak egy középkategóriás sisak volt a fején. A lány családtagjait felzaklatta a részletek boncolgatása. A műszaki szakértő megállapítása, miszerint a magyarországi üzletekben kapható sisakok mind alkalmasak a közlekedésre csak addig csillapította a kedélyeket, amíg a fiú ügyvédje egy Volvo-Trabant hasonlattal nem élt, miszerint mindkét autó alkalmas közlekedésre, de ütközés esetén nem kérdéses, hogy a drágább autóban utazók járnak jobban. (A bíró végül azzal zárta le a vitát, hogy ha egy Volvo áttér a szemközti sávba, akkor a Trabant vezetőjét nem vonják felelősségre amiatt, mert neki csak Trabantja volt.)

A nem kivilágított szarvas esete

A sértett védője kiemelte, hogy a baleset időpontjában nem éjszakai sötétség, hanem szürkület volt. A védő rákérdezett arra, hogy az útszéli szarvas ki volt-e világítva? A nemleges válaszra aztán kibontotta a kérdést. Ha a  szarvast észlelte, akkor hogyan nem vette észre a közeledő feltűnő színű motort és a fehér bukósisakos motorost? „Az állatra koncentráltam” – felelt a fiú, ami szerinte az úttest közepe felé mozgott és az S-kanyar miatt nem láthatta a motorost.

A fiatalember arra a kérdésre, hogy mit csinált Celldömölkön elmondta, hogy valamilyen biztosítást kötött a motorra, nem ért hozzá, hogy milyent. (Mint kiderült, a kötelező felelősségbiztosítást kötötte meg, ami addig nem volt neki.) A kérdésre, miszerint igaz-e, hogy a baleset után rendszeresen motorozott – többek között Emerita hozzátartozójának háza mellett – azt felelte, hogy motorozott ugyan, de nem rendszeresen. „Nem érezte, hogy ezzel fokozza azok fájdalmát, akiknek ezt okozta?” – kérdezte az ügyvéd. „Nekem ez az életem” – felelte közömbös hangon a fiú. A háta mögött Emerita egyik hozzátartozója hangosan felszipogott, miközben próbálta elfojtani a sírását.

A tanú nem beszélt mellé

Az első tanú a vádlott ismerőse volt, akivel aznap együtt motoroztak, de külön indultak hazafelé.  H.B. vallomásából kiderült, hogy motoroztak, fociztak délután, majd 17 óra felé indultak haza.

„Zs. indult előbb, mert nekem nem túl jó a motorom. Egy darabig láttam, aztán eltűnt. Én 50-60 kilométeres sebességgel haladhattam. A balesetet nem láttam. Kb. 250-300 méterről láttam meg a földön fekvő motorokat. Zs. az út szélén ült, nem volt rajta sisak. A lány az úton feküdt, sisakban. Sokkot kaptam” – emlékezett vissza a fiatalember, aki elsőként egy barátját hívta telefonon. A mentőket egy autós értesítette. A vallomásból kiderült, hogy kétszer is látta Emeritát aznap Celldömölkön, amikor Zs-vel motorozott. A lány egy fiúval beszélgetett. A tanú azt is elmondta, hogy kipróbálta Zs. motorját, ami a tuning után gyorsabb lett, azt is megpróbálta mennyit bírt motor, de nem nézte a kilométerórát. A tuningról egyébként nem szoktak beszélgetni.

Emerita édesapját is meghallgatták

A lányom aznap tőlem kérezkedett el, hogy kiszellőztesse a fejét. Láttam, amikor eliundult, világított a lámpája. A segédmotor világítása automatikusan felkapcsolódott, amikor gyújtást adtak rá. Emerita nagyon kényes volt a motorja műszaki állapotára, mindig odafigyelt, hogy minden rendben legyen. Nem sokkal korábban tárcsaféket is cseréltetett. Amikor megkapta a motort, akkor autóval mentem előtte. Példamutatóan, szabályosan vezetett, talán túl precíz is volt – emlékezett vissza az édesapa.

A motor kifogástalan állapotát Emerita testvére is megerősítette. Ő nézte meg testvére mobilját is a halála után és látta a vádlott korábbi hívásait. Zs. azt mondta, nem emlékszik arra, Emerita haragudott-e rá valami miatt…

Nem volt reális esély az életben maradására

Az orvos szakértő felsorolta Emerita sérüléseit. A halál okaként koponyacsonttörést és az agy duzzanatos beékelődését jelölte meg. Megemlítette, hogy a lány combcsontja is eltört, ami az emberi test legerősebb csontja. A sérülésekből ítélve a lány a jobb oldalával nagy erővel csapódott az aszfaltnak.

 A műszaki szakértő mérési adatokat és ebből levezetett számításokat ismertetett, ami szerint a vádlott féktávolságon belül tért át a szemközti sávba. A vádlott járműve 35-37, míg a lányé 43-46 kilométeres sebességgel haladhatott az ütközés pillanatában.  Ekkor ún. „polgári szürkület” volt, aminél egy újságot pl. még el lehet olvasni. Ez azért lényeges, mert a vádlottnak világítás nélkül is észlelnie kellett volna a szemből érkező motorost. (A versenyzői múlttal kapcsolatban a szakértő azt a megjegyzést tette, hogy verseny közben más állapotok uralkodnak, akkor a versenyző az adrenalin hatására gyorsabban reagál a környezet változásaira, váratlan akadályokra.)

A vádlott védője a hirtelen meghibásodásról, az izzók kiégéséről is kérdezett, illetve arról, hogy a közeli gyár fényei nem befolyásolhatták-e az észlelhetőséget? De mivel még nem volt sötét, így biztos, hogy a motoros lámpája nem olvadt bele a környezet fényeibe.

Az ügyész kérdésére, miszerint a vádlott a baleset után próbálta-e felvenni a kapcsolatot a lány családjával, a fiú azt felelte, hogy nem, mert szerinte csak rontott volna a helyzeten.

Az ítélet

Dr. Fonyódi Lajos bíró a fiatalkorú vádlottat bűnösnek találta közúti baleset okozásának vétségében, ezért egy év szabadságvesztésre és három év közúti járművezetéstől való eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette és pártfogói felügyeletet rendelt el. Kötelezte a vádlottat 451 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére.  Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott védője három nap gondolkodási időt kért. Az ítélet nem jogerős.

Emerita édesapja 2015. június 24-én az alábbi bejegyzést tette közzé kislánya fotója mellett:

„Ma harmadik hónapja, hogy elmentél! Drága Szíved dobbanásait érzem, s valakit éltet! Nincs szó, mennyire hiányzol! Csak az érzés, mely nagyon nem jó. Hat beteg embernek adtad meg azt, amit tőled elvettek.... Életet!”

A 15 éves lány halálával végződött segédmotoros baleset tárgyalása