Gyász és temetési szokások a nagyvilágban

A gyászoló emberek kultúránként eltérő színeket viselnek. A keresztények sötétet, feketét, barnát, sötétkéket, a szomorúságot szimbolizáló színeket. Japánban, Kínában, India egyes részein és néhány afrikai törzsnél a fehér fejezi ki a fájdalmukat. Egyiptomban és Burmában a sárga a gyász színe, Thaiföldön a nők elhunyt férjüket lila ruhában gyászolják. Etiópiában szürkésbarna földszínnel, Szíriában, Örményországban és Iránban pedig kékkel, az ég és a mennyország színével fejezik ki veszteségüket az emberek.

Indiában kasztok szerint temetkeznek, elégetik halottaikat, hordágyra fektetik őket, virágokkal befedik és lábbal délnek fektetik le a folyó mentén. Minél magasabb kasztba tartozik valaki, annál távolabb viszik a folyótól és annál több fát használnak fel a máglyához. A fiatal lányokat piros lepellel, az asszonyokat aranyszínűvel, a férfiakat fehérrel takarják le.

A zsidók halálhír hallatán megszakítják szívük fölött a ruhájukat, halottaikat még a halál napján vagy másnap eltemetik. Az elhunyt házában letakarják a tükröket. A halottat a rituális lemosása után fehér vászonruhába öltöztetik és gyalulatlan fakoporsóban temetik el. A temetés után a családtagok egy hétig nem tisztálkodhatnak, nem hordanak cipőt és ékszert. Hét napot tartanak a gyászidőszaknak, de közvetlen hozzátartozó esetén 12 hónapjuk van visszaszokni a közösség mindennapjaiba. A közvetlen hozzátartozók évente megemlékeznek a halottról a héber naptár szerint a halálának évfordulóján. Ők a temetőbe virág helyett köveket visznek.

Indonéziában a temetés nagyon költséges dolog, több napig tart, énekelnek, táncolnak és bivalyokat áldoznak, hogy a halott a mennybe juthasson. Haláltól a temetésig a családdal az otthonában van az elhunyt és úgy tekintenek rá, mintha élne, csak beteg.

Az iszlám vallásúak halottaikat szentelt vízzel lemossák, lepelbe csavarják, lehetőleg egy napon belül eltemetik őket. A sírban a jobb oldalára, arccal Mekka felé fordítják az elhunytat és miután a nők és a gyerekek hazamentek, a férfiak fedik be földdel a testet. A gyászolóknak részvétet nyilvánítani bárhol lehet és bármit mondhatnak, ami enyhíti a fájdalmat. A halotti tor tilos, viszont a rokonok és szomszédok ételt készítenek és el küldik a családnak. A sírjaikat bármikor látogathatják, hogy emlékezzenek, nincsenek kiemelkedő gyásznapok. Gyertyát és virágot nem szokás vinni, a sírra ráülni, rálépni tilos, megsérti a halottat.

Mexikóban nem szomorú az emlékezés az elvesztett hozzátartozókra, hanem egy hatalmas vidám piknik. Úgy tartják, november 1-jén és 2-án a halottak visszatérnek a földre és ezt együtt megünneplik. Náluk felbolydul a temető, színes papír és virágdíszekkel vonulnak ki a családok a sírokhoz, visznek tequilát, hangos a zene és a vidám pillanatokra emlékeznek.

Kínában a gyász idejére oltárt építenek a halottnak, rajta a fényképével, lótuszvirággal, étellel és a halott nevével ellátott papírral és fadarabbal. Ebben a kultúrában Szellemünnep hava van, ilyenkor úgy tartják, hogy egy hónapig nyitva a pokol kapuja és a nem megfelelően eltemetett lelkek visszatérnek a földre. Sokan a halottaiknak is terítenek ilyenkor otthon és az utcákon is sok helyen lehet kikészített ételbe futni.

Guatemalában az emberek szintén boldogan emlékeznek november 1-jén. Színes ruhákban mennek a temetőkbe, feldíszítik a sírokat, majd egy hatalmas színes szélsárkányt épÍtenek, ami kaput nyit az ég felé. Utána közösen elfogyasztják a fiambrét, amit az évnek csak ezen az egy napján szokás enni. Ez az egytálétel tojásból, kolbászból, felvágottakból, kelbimbóból és más zöldségekből készül.  

Az egyik legismertebb halottak napi szokás a Halloween, ami a kelta hagyományból ered. A legtöbben Amerikában tartják ezt az ünnepet, ilyenkor töklámpást faragnak, aminek a közepébe gyertyát tesznek, ez a Halloween szimbóluma. A gyerekek és sokszor a felnőttek is jelmezbe bújva járják a szomszédokat, a Trick or treat!,- Csokit, vagy csalunk! felkiáltással.

_{Forrás: Wikipédia, Travelo.hu, National Geographic}