Elpusztult a szombathelyi hód - a horgásztóban érte a végzet

Tavasszal a sajtóba is bekerült, hogy Eurázsia legnagyobb rágcsálófajának egyik képviselője jelenhetett meg a szombathelyi Csónakázó-tó környékén. Jellegzetes rágásnyomok, kidöntött facsemeték jelezték, merre járt az erős metszőfogú állat. A csoda kb. egy hétig tartott, addig több fénykép is készült a parton mászkáló hódról, igaz, ezek minősége alig haladta meg a yetiről és a loch nessi szörnyről készült felvételek minőségét, tovább fokozva a vadállat utáni kíváncsiságot. Azóta csend volt a hód körül.

Most egy olvasónk jelezte, hogy egy felpuffadt állatot látott a Csónakázó-tó melletti horgásztóban és szerinte az nem kutya, ő hódnak nézte. Felvételeinken jól kivehetőek az állat jellegzetességei és az is, hogy a nyári melegben már erősen felpuffadt a tetem. Külsérelmi nyom nem látszik az állaton.

Az elmúlt napokban rágcsálómérget helyeztek ki a Csónakázó-tó partjára, így elképzelhető, hogy véralvadásgátló patkányméreghez juthatott hozzá az állat, igaz, az ezt tartalmazó doboz bejáratán biztosan nem fér be egy hód feje. Az állat feltehetőleg a horgásztó háborítatlan szigetén talált menedéket, onnan indult éjszakai rágcsáló-körutakra.

A magyarországi hódállomány a XIX. században a vadászat miatt teljesen kipusztult, hazánkban 1858-ban láttak utoljára vadon élő hódot, Komárom közelében, Ács településnél. Az 1990-es években az osztrák és a magyar WWF hódokat telepített a Duna ausztriai és hazai szakaszaira. Az elmúlt tíz évben visszatelepített hódok nyomkövetővel rendelkeznek, így elképzelhető, hogy a Szombathelyen elpusztult példánynak is van ilyenje, ha nem visszatelepített hódok szaporulatából származik.

Horgászok panasza

A Csónakázó-tó megkérdezett horgászait nem zavarta az állat, több társuk is említette, hogy látta a vízpart közelében motoszkáló, a parton esetlenül mozgó hódot. A horgászok inkább a Csónakázó-tó és a horgásztó összekötésének kialakítását kifogásolták. Az általuk csak koporsónak nevezett fahasábokkal már megbékéltek, de a két tó közötti nyílt átfolyó szerintük átugrálásra készteti a gyerekeket, de közülük többen is hanyatt estek már az elvétett ugrásnál, térkőbe verve a fejüket.

A pecások azt sem értik, hogy a térfigyelő kamera alatt hogyan szedhetik fel rendszeresen a térkövet a gyerekek, hogy aztán gátat építsenek abból az átfolyóba. Az egyik férfi elmondta, hogy ő szólt az egyik kockakőbányász gyerek apjának, de az csak annyit felelt: nem kell rászólni a gyerekre, hiszen csak játszik...

Eurázsiai hód

Eurázsia legnagyobb rágcsálójának testtömege 20–33 kilogramm, testhossza 75 centimétertől egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Barna bundája tömött, selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik, orrát és fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait.

Az európai hód kanadai rokonával ellentétben nem épít hódvárakat és gátakat is csak ritkán emel, vackát inkább a partfalban ássa ki. Az akár tizenegy méteres hosszúságot is elérő folyosórendszer bejárata a vízből nyílik. A lakóüreg átmérője 50–80 centiméteres, itt 5–8 állat (egy szülőpár, a tavalyi és az idei alom) él. A család kisebb állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, melynek határait szagjelzésekkel jelölik ki. Vándorlásra táplálékszűke esetén kerülhet sor.

A faj kizárólag növényi eredetű táplálékot (lágyszárúakat, fakérget és leveleket) fogyaszt, rágásnyomai árulkodnak jelenlétéről. Rágásra metszőfogai folyamatos növekedése miatt is szükség van.

A hódok kiválóan úsznak. Bundájukat a végbélnyílás körül elhelyezkedő két szagmirigy váladékával teszik vízállóvá, farkukkal kormányoznak, úszóhártyás lábaikkal pedig előrelökik magukat a vízben. Hátsó lábaik második karma speciális bundatisztító karommá módosult. Egymással füttyögéssel, szagjelzésekkel és farokcsapkodással kommunikálnak, ez utóbbival a veszélyre hívják fel a figyelmet.

(Forrás: Wikipedia)

Elpusztult a szombathelyi hód - a horgásztóban érte a végzet