Felnőttek, mi van veletek? - Almaosztás, tanulsággal

A szombathelyi Gothard Jenő Általános Iskola diákjai ismét készültek az autómentes napra. Ezúttal egy élőképet is létrehoztak, amit a levegőből örökítettünk meg, íme:

Ezen kívül kerékpáros túra és almaosztás szerepelt az idei repertoárban. A ropogós gyümölcsre az iskola logója is rákerült, hogy a kerékpárosok majd tudják, honnan érkezett a figyelmesség.  Az elképzelés szerint ugyanis a kerékpárosok majd örülnek, hogy gyümölcsöt kapnak. Hát, nem…

Összesítve a látottakat tíz kerékpárosból átlagban három fogadta el és köszönte meg az almát, kettő elhárította, de ami minket meglepett az a kerékpárosok felét kitevő emberek reakciója, vagy annak hiánya volt.

-Csókolom, bácsi, az autómentes nap alkal… - de felesleges lett volna folytatni, mert a férfi kikerülte a gyereket és szó nélkül eltekert. Ilyenből sokat láttunk. De láttunk olyant is, aki megállt, majd amikor meglátta, hogy a gyerekek almával akarnak neki kedveskedni, akkor legyintett és tovább hajtott.

Kedves Felnőttek! Mi van veletek?

Nagyon bonyolult lett volna elfogadni azt az almát a diákoktól? Egy „köszönöm!”, egy mosoly és már tekerhettetek volna tovább. Aztán ha esetleg alma allergiátok van, vagy nincs kinek továbbsózni a gyümölcsöt, akkor egy parkban kitehetitek a rigóknak és sünöknek. Nem olyan bonyolult ez.

Sokatok meg sem hallgatta, mit akar a gyerek. Biztosan nagyon siettetek, az a fél perc már nem fért bele az időtökbe. Csakhogy akkor is eltekertetek volna, ha a kisdiák valami sokkal fontosabbat akar mondani, vagy éppen segítséget kér valamiben. De miért?

Talán azt gondoltátok, hogy egy titkos szektába akarnak beszervezni? Vagy a bankkártyátok PIN-kódjára éhezik a gyerekhorda? Esetleg alá kell írni a mókusszőkítésről szóló petíciót? Elárulunk egy titkot: ha véletlenül ezt akarták volna a gyerekek, akkor erre is lehet intelligensen nemet mondani, majd folytatni az utat. De meg sem hallgattátok őket.

Sajnáltam a diákokat. Lelkesen vágtak bele az almaosztásba és az elején még azon tanakodtak, hogy kevés lesz az alma, hamar elfogy majd. Aztán értetlenül néztek a kerékpárosok után, akik szóra sem méltatták őket. De még csak egy tömör odamorranásra sem. Mentek tovább, rendületlenül.

Természetesen láttunk kedves embereket is és olyant is, aki kiöntötte a lelkét az őt megállító gyereknek: „Cicukám, én nem azért járok biciklivel, mert az egészséges, hanem egyszerűen nincs autóm. Nem telik rá.”

Végül egy komoly csoportot képeztek azok, akik felültek ugyan a biciklire, de a megállás és leszállás már nehézségeket okozott, ilyen-olyan okból. Igen, például azért is, mert valaki 49 fokos gyümölcslevet ivott és a fok itt nem a nedű hőmérsékletére utal.

Összességében tehát tanulságos volt az almaosztás a gyerekeknek, biztosan levonták a következtetéseket és nem feltétlenül jelentkeznek a következő ilyenre, még akkor sem, ha esetleg matekról lehet lógni miatta. Ehhez már csak annyit fűznénk hozzá, amit a legtöbb kerékpáros a gyerekekhez: semmit.

(Képek az almaosztásról itt láthatók.)