Letesszük a lantot - csökkentett üzemmódra vált a 112Press

 

Mini szerkesztőségként több éve nem tettük ezt meg, pedig a munkánk nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt néhányan gondolják. "Csak ki kell menni, lefotózni és kész" - írta hónapokkal ezelőtt egy hozzászóló, akit valószínűleg érne némi meglepetés az életben, ha ennyire leegyszerűsítve áll a dolgokhoz. Rendszeres olvasóink tudják, hogy mi nem szenzációs, megtévesztő címekkel, drámai szófordulatokkal számolunk be az eseményekről és véres fotók helyett sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk az esethez vezető körülmények bemutatására. A résztvevőkkel, vagy hozzátartozóikkal is sokszor kapcsolatba kerülünk és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni, nem csak tapasztalatokon nyugvó jó tanácsokkal, de sokszor fuvarral a kórházba, vagy közeli településre stb.

 

 

És mi az árulkodó jel, ami a végső lökést megadta a szünethez? Egy közlekedési szituáció, amiben nem feltétlenül az általunk sugallt módon jártunk el. Egy fiatal lány által vezetett autó "akart" behajtani tudósítónk autójának oldalába, a vezető oldalán. A balesetet csak félrekormányzással és vészfékezéssel, mindössze centiméterekkel sikerült elkerülni. Ez még önmagában egy hétköznapi eset lenne, de az elsőbbséget meg nem adó sofőr köszönet helyett rátenyerelt a dudára és mutatta munkatársunknak, hogy húzzon már el előle.

 

Tanácsunk alapján ilyenkor is a lehető leghiggadtabban kellene reagálni, de a részünkről ezúttal több másodperces tömény sípszó hangzana csak a videófelvételen, ha publikálnánk. Nem lennénk rá büszkék, hogy a magyar szlengszótár milyen jelentős részét sikerült visszaidézni, nagyon rövid idő alatt, nagyon hangosan.

 

Szóval ez volt az utolsó csepp, a jeleket pedig illik komolyan venni. Történtek más dolgok is az elmúlt hónapokban, amik megtépázták kötél idegzetünket. Drónunk rejtélyes körülmények közötti eltűnése, műszaki eszközeink villámgyors amortizációja viharban és az egyre gyakoribb agresszió az utak mellett mind olyan dolgok, amik nem emelték a morált.

 

A Vas megyében sokak által ismert tudósítóautónk autópályán rongálódott meg, nagy sebességnél elkapott gödörben. Bíztunk a Cascoban, de megkaptuk az elutasítást, mert külsőleg látható sérülést nem szenvedett az autó, így valószínűsíthetően nem biztosítási esemény történt. "Tehát ilyenkor hajtsunk neki egy betonáteresznek, épp csak annyira, hogy ne nyíljon a légzsák?" - tettük fel a költőinek szánt kérdést, de választ is kaptunk rá, igaz szóban: "Nem mondhatok ilyet, de igen, ezt kell tenni."

 

Tehát van, ami örök, ügyeskedni kell az érvényesüléshez.

 

Mi most elvonulunk nyalogatni a sebeinket, ami azt jelenti, hogy helyszíni tudósításaink egyelőre - várhatóan kb. két hétig - szünetelnek, sem élő videók, sem fényképes és videós beszámolóink nem lesznek. Néhány konzerv és alibi bejegyzést közzéteszünk majd, hogy a közösségi oldal algoritmusa ne könyveljen el minket holtnak, de a tőlünk megszokott aktivitásnak nem lesz nyoma.

 

Kérjük rendszeres olvasóinkat, hogy ne pártoljanak el tőlünk! Szeretnénk ezután is olvasni a hozzászólásokat, amik sokszor nagyon érdekes és tanulságos vitákhoz, okfejtésekhez vezettek. Mi most egyszerűen azt csináljuk, amit másoknak is javasoltunk, kicsit pihenünk, több száz baleseti helyszín után, de aztán visszatérünk és folytatjuk.

 

Továbbra is érvényes: ne találkozzunk az utak mellett! Köszönjük az eddigieket is olvasóinknak!