Videó: Fának csapódott és felborult pickupból mentették a beszorult sofőrt – életveszélyesen megsérült a Land Rover vezetője

Súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett egy  30 év körüli magyar férfi Szombathely  és  Ják között, a 8707-es úton, 2024. július 20.-án. A sofőr egy osztrák rendszámú Land Roverrel tartott Ják irányába, amikor egy jobbra ívelő kanyar után a nedves aszfalton elvesztette az uralmát a jármű irnyítása felett. A pickup a menetirány szerinti jobb oldalon letért az útról, majd érintőlegesen ütközött egy fával. A következőt már gyökerestől kifordította, végül egy harmadiknak csapódva állt meg.

Az autó vezetője beszorult a roncsba és a szombathelyi tűzoltók, mentők és rendőrök összehangolt munkájával sikerült élve és egyben* kiszabadítani. A mentők az életveszélyesen megsérült férfit a Markusovszky kórházba szállították. A mentés, a helyszíni szemle és a műszaki mentés teljes útlezárás mellett zajlott, kerülni egy kitűnő minőségű erdészeti úton, vagy Balogunyom felé lehetett.

Visszatérve a mentésre: szívesen megmutatnánk közelről, hogy mi zajlik ilyenkor a roncs körül. Minden baleseti helyszín más, így az életmentőknek az adott szituációhoz kell azonnal megtervezniük azt a stratégiát, amivel a sérült életben maradási esélye a legnagyobb. Ez pedig a mostani esetben sem a leggyorsabb utat jelentette, hiszen azzal jó eséllyel megölték volna a férfit. A tűzoltók a mentőkkel egyeztetve hajtják végre a feszítés, vágás, roncsmozgatás minden fázisát, miközben a mentők azt is felmérik, hogy mit nem szabad csinálni, ami ronthatja a sérült állapotát.

Közben a rendőröknek is jutott feladat a roncs mellett: infúzió és életmentő eszközök tartása, mozgatása.

Szívesen megmutatnánk, ahogy fél-, de pontos mondatokban kommunikálnak ilyenkor az életmentők. Elhangzik, hogy mit kellene csinálni, de azonnal érkezik a válasz, hogy azt miért ne. De akkor máshogy kell és már jön is a következő javaslat, plusz a céleszköz megnevezése. Ha nyugtázzák, akkor kezdődhet a művelet, miközben a mentők minden idegszálukkal a sérültre, saját biztonságukra és a bajtársaikéra is ügyelnek. Ilyenkor mint ha szemellenző lenne rajtuk, a külvilág, azaz a baleseti helyszínen kívüli terület ingereit teljesen kizárják, az most nem az ő dolguk.

Szívesen megmutatnánk a versenyfutást az idővel. Amikor tudják, hogy rohamosan fogy az idő, azaz a sérült ideje. "Három perc" - hangzik el, ami hozza az újabb adrenalinlöketet. Ha addig nem sikerül kiszabadítani a beszorult végtagot, a sérültet akkor is vinni kell. Igen, *akkor a végtag marad a helyszínen. Ezt nem mutatnánk meg szívesen.

Azt viszont igen, amikor a sikeres kiszabadítás után a tűzoltó leül fél percre az árokpartra és hevesen zihál. Nem, valójában ezt sem mutatnánk meg, mert megkapná érte a magáét olyanoktól, akik a fotelből azonnal megállapítják, hogy ő biztosan öreg, gyenge, tartatlan és fel sem merül bennük, hogy nem csak fizikálisan, de mentálisan is rendkívül megterhelő, amit a mentők és tűzoltók ilyenkor átélnek. A mentés alatt sokszor erőn felül teljesítenek és az a tudat is nyomasztó, hogy elég egy rossz mozdulat és annak végzetes következménye is lehet. A hozzászólók azt sem tudhatják, hogy mindezzel párhuzamosan keresés is zajlott a sűrű aljnövényzetű erdőrészen, mert nem lehetett kizárni, hogy a sofőrnek volt utasa. Ilyenkor nem csak egy fekvő testet keresnek a bokrokban, hiszen egy sérült zavartan el is hagyhatja a helyszínt.

Ha a fentiek közül csak néhány eszébe jut pár sofőrnek, amikor baleseti helyszínhez érnek, akkor talán kisebb eséllyel teszik fel a kérdést, hogy "mi a francért nem lehet gyorsabban kivágni a beszorult sérültet?", "Miért kell tökölni vele?" És "miért nem lehet elmenni azon a  fél sávon, ami szabad maradt?", vagy éppen "Miért kell másnak szívni valaki hülyesége miatt?" 

Ilyenkor a kérdés feltétele előtt azt is célszerű átgondolni, hogy ha a kérdező gyermekének, szüleinek, vagy szeretteinek az életéért küzdenének éppen, akkor is megkérdezné-e ugyanezt?