Időben kiemelték a gyerekeket - még rendeződhet a család sorsa

Megszeppenve várt a tárgyalásra egy vasi férfi és élettársa. Tudták, hogy akár börtön is várhat rájuk, pedig ők nem bántották a gyerekeiket és rosszat sem akartak nekik. Sőt, nagyon szeretik őket, ahogy a gyerekek is a szüleiket. A kilenc éves kislány és a hat éves kisfiú most mégis intézetben nevelkedik, miután elvették őket a szülőktől.

A pár élettársi kapcsolatban él egy kis vasi településen. Mindketten dolgoznak. Korábban közmunkásként tevékenykedtek, mostanra azonban jobban fizető állást találtak. A férfi állatokat hajt, a nő pedig egy étteremben kisegítő.  Büntetlen előéletűek.

Az már a tárgyalás elején kiderült, hogy nagyon félnek.  Mindketten halk szavúak, alig érteni azt, amit mondanak.  Az ügyésznő felolvasta, mivel vádolják őket. Nem megfelelően táplálták a gyerekeket és elhanyagolták őket, sokszor koszosan mentek óvodába, iskolába. A lakásuk hiányosan bútorozott, fűtés csak egy szobában volt, főzési lehetőség sem volt a házban. Az ügyész kitért arra is, hogy ezzel szemben elektronikai berendezéseket láttak a házban.
Az utóbbiról gyorsan kiderül, hogy azokat nem pénzért vásárolta a pár, hanem a férfi "üzletelte", azaz munkával, terménnyel, állatokkal "fizetett" a javakért. A férfi a hiányos fürdetésről azt is elmondta, hogy élettársa fürdette a gyerekeket, csak nem értett hozzá, hogyan kell, mert édesanyja korán elhunyt. Ezt később a nő is megerősítette. A tanúként beidézett védőnő elmondta, hogy észlelte a hiányosságokat és személyesen is elment a családhoz megmutatni, hogyan kell fürdetni és többször elbeszélgetett az anyával.

Később az orvosszakértők által elmondottakból kiderült, hogy orvosilag meghatározható oka van annak, hogy az apa nehezen ért meg, fog fel dolgokat. Az anya pedig a szorongó, elkerülő személyiségzavara miatt birkózik meg nehezen a feladatokkal. Emiatt van az, hogy a védőnő látogatásának csak néhány napig volt eredménye, aztán minden visszaállt az eredeti állapotba.

Az egymás után érkező tanúktól megtudhattuk, hogy sokan próbáltak segíteni a gyerekeknek és a családnak. Az óvodában például külön ruhatára volt a gyerekeknek, a dadus mosott rájuk, így tiszta ruhában lehettek. Arra is rájöttek az oviban, hogy nem szabad hazaküldeni az óvodai ruhát, mert az nem kerül vissza többet. A bírónő kérdésére az anya alig hallhatóan elmondta, hogy az unokatestvéreinek adta a ruhákat. Egyébként hetente kétszer szokott mosni, mert mosógép volt otthon.  A gyerekfürdetésről ezt mondta: "Fürdettem őket minden nap, csak nem volt nekik elég..."

A védőnő jelzése után, miszerint főzési lehetőség sincs a házban felvették a kapcsolatot a Karitásszal, ami segített egy tűzhely beszerzésében. A szintén tanúként idézett óvónő elmondta, hogy sok problémát okozott, hogy a gyerekek koszosan mentek az óvodába. A kisfiúnál a szobatisztaság sem alakult ki. Az óvónő külön napirendet  írt az anyának, amit meg kell csinálnia a gyerekek érdekében, akik az ételek nagy részét az óvodában ismerték meg. Amikor a kisfiú már kommunikált az óvodában, akkor elmondta, hogy a főtt étel náluk időnként virslit és zacskós levest jelent, amit kályhán főztek meg. Más főtt étel valószínűleg nem készült.

A vallomásból kiderült, hogy az anya szinte rettegett az óvónőtől, mert tudta, hogy ismét olyasmit mond neki, amit meg kellett volna csinálnia. A bírónő krédésre az óvónő azt mondta, nem hiszi, hogy ez a két ember jelenleg alkalmas a gyermekek nevelésére. Hozzátette: az volt az érzése, hogy az anya többször nem is értette, mit kértek tőle.
Az iskolai tanítónő is hasonlóról számolt be. Már az év elején látszott a ruházaton és a tanszereken, hogy komoly problémák vannak a tisztasággal. Ezért a kislánnyal az iskolában hagyatták a tanszereit, miután délután megtanult. A tanítónő többször is adott ételt, iskolatejet, almát a gyereknek tanítás után.  Szerinte a kislány szinte csak az iskolában kapott meleg ételt és sokszor a vacsora is kimaradhatott. Hozzátette: szerinte ilyenkor a szülőknek sem volt mit enniük.

A gyerekek a téli és tavaszi szünetben lefogytak, otthon nem kaptak annyi ételt, mint az óvodában és az iskolában.  Az orvosszakértő által elmondottakból kiderült, hogy mindkét gyerek két-három évvel maradt el a korátlagtól súlyban és testmagasságban. Bár a gyerekek elhanyagoltak voltak, de férgesség, tetvesség nem jelentkezett náluk. A védőoltásokra időben elvitte az anya a kicsiket, de a minőségi és mennyiségi táplálékot nem biztosította a részükre.

Fejlődésnek indultak a gyerekek

A kislány és a kisfiú jelenleg intézetben van, szüleik minden héten meglátogatják őket, ezt a gyámjuk is megerősítette. A gyerekek nagyon várják a szülők érkezését, erős érzelmi kötelék van köztük. Mindketten sokat fejlődtek, fizikailag és szellemileg is. A szülőknél is jelentős változás történt. Elkezdték kipofozni az örökségből kapott házukat és apránként bővítgetik az otthonukat. Már nem csak egy szobában van fűtés (a fürdőben még most sincs) és főzési lehetőség is van, emellett kifestettek.

A bírónő kérdésére, miszerint szerintük az intézetben, vagy náluk vannak-e jobb helyen a gyerekek az anya és az apa is óvatos választ adott, amiből kiderült, hogy szeretnék ha a gyerekek visszakerülnének hozzájuk.

Félreértett ítélet

A vádbeszéd után a szülők ügyvédei arra hívták fel a figyelmet, hogy a 700 ezer forintot meghaladó bűnügyi költség megfizettetése a vádlottakkal végkép ellehetetlenítené azt a lehetőséget, hogy a gyerekek ismét visszakerülhessenek a saját családjukhoz, hiszen a végrehajtás során elúszna a szülői ház is.
A járásbíróság végül mindkét szülőt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, illetve pártfogó felügyelőt rendelt ki melléjük. A bűnügyi költségeknek nagyjából a felét kell megfizetniük, a másik felét az állam állja. Az ítéletet mindenki elfogadta, így jogerőre emelkedett.

Az ítélethirdetés után a szülők állva maradtak, a férfi a szemét törölgette, az asszony lesütött szemmel állt. A gyerekek gyámja szólt közbe: "Bírónő, nem biztos, hogy felfogták az ítéletet..."

Tényleg ez volt a helyzet. A börtönbüntetés szó elhangzása után a szülők összeomlottak, az már nem jutott el a tudatukig, hogy felfüggesztett büntetést kaptak. "Nem kell börtönbe menni?" - kérdezte nem sokkal később az apa, amikor elmagyarázták, mi hangzott el, külön kiemelve, hogy kapnak egy pártfogót, aki figyelemmel kíséri az életüket és segít nekik abban, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak.

"Szeretnénk visszakapni a gyerekeket! Változtatni fogunk." - mondta elhaló hangon az anya, amikor kiment a tárgyalóteremből.

A gyerekek gyámja bólogatott. "Ez a lényeg, a pártfogói felügyelet, ez tényleg segíthet nekik. A gyerekek mindig nagyon várják a szüleiket és  látható, hogy azok is igyekeznek a maguk módján, hogy jobb szülők legyenek. Ez egy hosszú munka, de lesz eredménye."

Azt a tárgyalás során senki nem vitatta, hogy a gyerekek elvétele a szülőktől helyes döntés volt és a tanúvallomások alapján az is kiderült, hogy sokan próbáltak segíteni a gyerekeknek és a családnak. A kisfiú és a kislány kiemelése még időben történt és azóta sokat fejlődtek, de nem csak ők...

Hivatalosan

A Szombathelyi Járásbíróság – dr. Sipos Andrea tanácsa – ítéletet hozott B.K. I. r. és B.É. II. r. vádlottak ügyében és bűnösnek mondta ki őket 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében.

Az ítéleti tényállás szerint a két kiskorú sértettet a vádlottak elhanyagolták, nem gondozták megfelelően. Rendszeresen ápolatlanul, rossz méretű ruházatban jártak óvodába, iskolába. A sértettek alultápláltak voltak, testi fejlődésük elmaradt azonos korú társaikhoz képest és növekedésük egyre lassuló tendenciát mutatott.

A bíróság megállapította, hogy a vádlottak veszélyeztették a két kiskorú gyermek testi és értelmi fejlődését is.

A bíróság mindkét vádlottat 8-8 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtásukat 2-2 évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság a szülők szülői felügyeleti jogát mindkét gyermek vonatkozásában megszüntette.

Az ítéletet a vádlottak és védőik, valamint az ügyészség is tudomásul vette, így az jogerős.

Jogerős felfüggesztett börtönbüntetés a gyermekeit elhanyagoló szülőknek