Reagált az alapítvány: szenzációhajhász, ha a tényeket közöljük

 

 

 

 

 

 

A család teljes mértékben elzárkózik a média nyilvánossága elől, mert pont elég a saját bajuk, viszont ennek a szenzációhajhász cikknek köszönhetően, most már "mindenki" az ő lakásukról, tragédiájukról beszél. Köszönik szépen nem kérnek a segíteni szándékozó embereket elbizonytalanító publicistákból, nem kérnek a mások nyomorán "csámcsogó" cikkekből. Alapítványunk annyit kér, hogy hagyjanak minket segíteni, hagyjanak minket dolgozni! Köszönjük!"

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Tisztelt Joskar-Ola Lakótelepért Alapítvány!

Engedjék meg, hogy érintettként reagáljak a sajtóközleményükre, amelyet „a sajtóban és a közösségi médiában megjelent negatív vádakra reagálva” publikáltak. Először is kérem, hogy nevezzék meg, mi volt a „vád”, ami nem állta meg a helyét?

„Amikor egy anyuka perceken keresztül nem tud megszólalni a sírástól, amiatt, hogy egy szempillantás alatt megsemmisült az otthona, ahol a Karácsonyt, a Szentestét szerette volna tölteni gyermekével és férjével”

Azt gondolom, hogy a „szempillantás alatt megsemmisült otthonról” lényegesen eltérő az elképzelésünk. Feltehetőleg Önök még nem láttak valóban kiégett, felrobbant, összedőlt lakást, házat. Mi már több tucatot láttunk. Kérem, higgyék el, azok nem így néztek ki. És nem kell idehozni most a karácsonyt, szentestét, az érintetteket ugyanannyira megviseli egy február 12.-i tűz, mint egy karácsony előtti. (Igaz, a Facebookon lényegesen többen kattintanak rá egy ünnepek környéki szerencsétlen esetre, jobban együtt éreznek a károsultakkal.)

„a füst és koromszennyeződés olyan mértékű, hogy a szakértő elmondása alapján a lakásban lévő holmik közül semmi sem használható már, ki kell őket dobni” – ez meglepő, hiszen egy cserépkályha felrobbanása (ami lényegesen nagyobb szennyeződéssel jár, frekventáltabb helyen), vagy egy lakástűz után is ritka az ilyen szakvélemény, ráadásul azokat írásba adják, nem elmondás alapján terjednek. A szekrényben, tárolókban, távolabbi szobában, fürdőben található ruhaneműk, ágyneműk kimoshatók, az elektronikus eszközök szükség szerint porpisztollyal megtisztíthatók (hiszen nem érte őket víz, oltósugár, mivel ilyenre szükség sem volt.)

„Az biztos, hogy a lakást teljes egészében helyre kell állítani, a vakolatot tégláig le kell verni és a legtöbb szakipari szerkezetet ki kell cserélni.” – Ez mitől biztos, ha még a szakértői vélemény el sem készült? Ráadásul az ágyat mutató képen gyönyörűen látszik a fal színe. A tisztasági festés nem egyenlő a tégláig levert vakolattal. Amit Önök említettek, az valószínűleg a konyhára vonatkozhat, de semmiképpen sem az egész lakásra.

„Szombathelyen a segítés városában, mi azzal foglalkozunk, hogy hol és miben tudunk segíteni. Egy ilyen esetben nem a szavakon kell lovagolni és keresve a szenzációhajhászás jegyében a hibát, hanem segíteni kellene” – tehát ha jól értem itt most az a szenzációhajhász, aki megírja, hogy nem semmisült meg a család otthona, nem égett porig a lakás és még véletlenül sem érzi magát felelősnek az, aki egy valóban kiégett, súlyosan károsodott lakás fotóját szúrta be a segítségkéréshez, úgymond illusztrációként.

„Amíg mások az energiát rosszindulatú cikk kreálására fordítják, addig mi a segítésre.” –Vegyük úgy, hogy a „rosszindulatú cikkünknek” köszönhetően kicsit bővebb információhoz jutottak azok, akik eddig csak a megsemmisült lakás teóriáját hallották. És bízzunk az emberek bölcsességében, hiszen mivel mi nem manipulatív, máshol készült fotókat mutattunk be, hanem a helyszínen készült képeket, amik a valós helyzetet mutatják, így feltételezhetjük, hogy aki szerint ez egy valóban megsemmisült lakás, az ezután is segíteni fog. És rosszindulatunknak köszönhetően szélesebb rétegekhez eljutott az alapítvány segítő szándéka.

„A most mellékelt képek a lakásban készültek, ezek alapján mindenki el tudja dönteni, hogy szüksége van-e segítségre a családnak vagy nincsen.” – Nem tudom, mennyire lett volna bonyolult azonnal helyszíni képeket közölni a máshol készült, nagyságrendekkel súlyosabb lakástűz fotói helyett, de mi is erről beszéltünk. A fotók számunkra nem a totális pusztulást mutatják, sőt. Csak néhány példa: a villanytűzhely, azaz a tűz gócpontja mellett álló szörpös üveg címkéje beszédes. Ugyanúgy, ahogy a tűzhely közelében (balra, fent) felszerelt farostlapból készült szekrény is, ami kormozódott ugyan, de nem gyulladt meg, pedig nagyon közel volt a tűzhöz. A járólap felmosható, a csap kitörölhető, a falakra pedig tisztasági festés vár, a konyha kivételével. A más helyiségekben található bútorokat sem kell feltétlenül kidobni stb. (A hasonló konyhatüzek nem számítanak ritkának, rengeteg kellemetlenséggel járnak, de a legtöbb esetben ezt kezelik az ezt elszenvedők.)

Az érzelmileg némiképp túltöltött írásból még egy apróságot hadd emeljek ki. Azt írják, a családnak nem volt mit ennie. Kérem, ne vádoljanak érzéketlenséggel, de ha a családnak nem a tűzhelyen megsemmisült étel volt az egyetlen betevője, vagy nem a tűzhelyen tartották a pénztárcájukat, bankkártyájukat, akkor ez a mondat nehezen értelmezhető. (Még a hűtőszekrény sem égett el a tűzben, a katasztrófavédelem képén jól látható.) Azt gondolom, hogy miközben Önök a saját védelmükben és a család védelmében írták meg a közleményüket, közben akaratukon kívül éppen újabb muníciót szolgáltatnak azoknak, akik elgondolkodtak az eset tálalásán.

„A cikk írója vajon belegondolt-e abba, hogy mi van akkor, ha ez a szerencsétlenség pont vele történik meg és a sajtóban egy "lejárató hadjárat" indul vele, otthonával kapcsolatban.”

Köszönöm érdeklődésüket, a cikk írója mélyen szégyellné magát, ha hasonló valótlanságok jelennének meg róla egy hasonló eset kapcsán és a legelső adandó alkalommal tisztázná a „félreértést”. Valószínűnek tartom, hogy az alapítvány tényleg segíteni szeretett volna, de ebben az esetben akarva, akaratlanul „túlszínezték” az eseményeket. Érdemes megnézni a reakciókat…

 „A Katasztrófavédelem által készített képek nem adják vissza a probléma súlyosságát”

A „porig égett”, „teljesen kiégett” lakás képét valóban nem adják vissza, de ez nem a Katasztrófavédelem „hibája”.

„A család teljes mértékben elzárkózik a média nyilvánossága elől, mert pont elég a saját bajuk, viszont ennek a szenzációhajhász cikknek köszönhetően, most már "mindenki" az ő lakásukról, tragédiájukról beszél. Köszönik szépen nem kérnek a segíteni szándékozó embereket elbizonytalanító publicistákból, nem kérnek a mások nyomorán "csámcsogó" cikkekből. „

Elnézésüket kérjük, amennyiben a mások nyomorán csámcsogásunk közepette véletlenül valós képeket közöltünk az esetről, valós információkkal, amelyek egyáltalán nem egyeztek az Önök által leírtakkal, sőt. A mi hibánk, elnézést kérünk érte.

„Alapítványunk annyit kér, hogy hagyjanak minket segíteni, hagyjanak minket dolgozni! Köszönjük!”

Ismét elnézést kérünk, ha az esetet valójában bemutató képek és a Katasztrófavédelemtől beszerzett információik gátolták az Önök munkáját.  A segítéshez sok erőt, energiát és sok sikert kívánunk!

Tisztelettel:
Tánczos Mihály újságíró, fotóriporter