Szerző: Veszprém MRFK - Bűnmegelőzési Osztály 2014. augusztus 08.

Gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer

A jelzőrendszer működésének célja a problémák időben történő felismerése, és azok mihamarabbi enyhítése, megoldása.

1.  Gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működésének, működtetésének módja

A  Gyvt.  17.  §-a  meghatározza  a  gyermekvédelmi  észlelő-  és  jelzőrendszer  tagjait.  A jelzőrendszer  működésének  célja  a  problémák  időben  történő  felismerése,  és  azok mihamarabbi enyhítése, megoldása.

Jelzés a gyermek veszélyeztetettségéről

A jelzőrendszer tagjai kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, valamint hatósági intézkedést kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más,  súlyos  veszélyeztető  ok  fennállása,  továbbá  a  gyermek  önmaga  által  előidézett  súlyos  veszélyeztető magatartása  esetén.  A  törvény  emellett  a  tagok  számára  együttműködési  és  kölcsönös  tájékoztatási kötelezettséget ír elő.

A szakmai együttműködés az észlelő- és jelzőrendszer eredményes együttműködésének elengedhetetlen feltétele. Fontos,  hogy  az  abban  résztvevők  tisztában  legyenek  saját  feladataikkal,  felelősségükkel  és  egymás szakmaiságában  bízva,  egymásra  támaszkodva  közösen  meghatározott  feladatelosztásban  végezzék  el  vállalt feladataikat a gyermekek érdekében.

A gyermekjóléti szolgálat feladata az észlelő-  és jelzőrendszer működtetése. E tevékenysége során a különböző szakmai fórumok (esetkonferencia, szakmaközi megbeszélés, éves tanácskozás) összehívása mellett, felhívja a jelzőrendszer tagjainak figyelmét jelzési kötelezettségük írásban történő teljesítésére. Az írásban történő jelzéstől azonnali  beavatkozást  igénylő  krízishelyzet  esetén  lehet  eltekinteni,  azonban  a  jelzést  utólagosan  írásos formában ebben az esetben is pótolni kell.

A jelzések folyamata, tartalma, módja

A jelzőrendszeri tagok a veszélyeztető tényezők észlelése esetén saját eszközeik segítségével törekednek a káros hatások  megelőzésére,  ellensúlyozására.  Amennyiben  azt  tapasztalják,  hogy  a  gyermek  családban  történő egészséges  fejlődése  érdekében  külső  segítségre  van  szükség,  jelzéssel  élnek  a  gyermekjóléti  szolgálat  felé, illetve hatósági intézkedést kezdeményeznek a probléma súlyosságának függvényében.


A  jelzőrendszeri  tagnak  a  jelzését  úgy  kell  megírnia,  hogy  abból  kiderüljön  a  veszélyeztetettség  oka.

Amennyiben  a  gyermek  érdekében  azonnali intézkedés  szükséges,  arra  a jelzőrendszeri  tagnak  haladéktalanul külön is fel kell hívnia a figyelmet. A jelzésnek lényegre törőnek, problémára fókuszáltnak kell lennie.

Tartalmaznia kell:

  • az  érintett  gyermek(ek)  legfontosabb  adatait  (név,  születési  idő,  hely,  anyja  neve,  családtagok felsorolása, állandó lakóhely, tényleges tartózkodási hely),
  • a jelzést tevő intézmény megnevezését, címét, a jelzést tevő személy nevét és elérhetőségét,
  • a probléma rövid leírását, a jelzést tevő  által a gyermek és családja életében, életkörülményeiben észlelt veszélyeztető  okok  részletezését,  megjelenésének  időpontját,  időtartamát,  a  felmerülésének gyakoriságát,
  • a  jelzést  tevő  személy  vagy  intézmény  az  általa  feltárt  veszélyeztető  okok  megszüntetése  érdekében eddig  megtett  intézkedéseit,  a  gyermek  veszélyeztetettségének  megszüntetése  érdekében  esetleges javaslatait.

A  jelzés  írásban  bármilyen  formátumban  megküldhető,  a  gyermekjóléti  szolgálat  köteles  azt  elfogadni. Súlyos  bántalmazás  vagy  életet  veszélyeztető  helyzet,  sérülés  észlelése  esetén  –  akár  saját  családjában nevelkedő,  akár  a  Gyvt.  alapján  átmeneti  gondozásban  részesülő,  ideiglenes  hatállyal  elhelyezett, nevelésbe  vett,  vagy  gyermekvédelmi  szakszolgáltatással  érintett  gyermekről  van  szó  –  valamennyi jelzőrendszeri tag,  a  gyermekvédelmi gondoskodásban  dolgozó  személy  kötelessége  hatósági  intézkedést kezdeményezni, azaz értesíteni kell a gyámhivatalt és / vagy a rendőrséget.

A  gyermekvédelmi  szakellátásban  élő  gyermeket  ért  bántalmazás  esetén  a  nevelőszülői  hálózat, gyermekotthon  (a  továbbiakban  együtt:  gondozási  hely)  vezetőjének  kötelezettsége  a  bántalmazás körülményeinek  tisztázása,  a  bántalmazási  helyzet  megszüntetése  és  szükség  esetén  a  jogi  lépések  megtétele, valamint  a  gyermek  segítése  a  bántalmazás  feldolgozásában.  A  gondozási  hely  vezetőjének  kötelezettsége továbbá  –  a gyermekvédelmi gyámmal egyeztetve  –  a bántalmazott gyermek számára minden olyan lehetséges ellátáshoz, szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása, amely a bántalmazás, elhanyagolás feldolgozását segíti, a gyermek  állapotának,  helyzetének  jobbítását  célozza.  Amennyiben  a  jelzőrendszer  tagjaitól  érkezik  jelzés  a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekkel kapcsolatosan a gyermekjóléti szolgálathoz, a szolgáltató tájékozódik az eddig megtett intézkedésekről, és megteszi azokat az intézkedéseket, melyet a jelzést adó eddig még  nem  tett  meg.  A  gyermekvédelmi  gyámot,  valamint  a  gondozási  hely  vezetőjét  írásban  értesíti  az  általa megtett intézkedésekről, valamint a bántalmazás, elhanyagolás gyanújáról.

A  gondozott gyermek bántalmazása, elhanyagolása, vagy annak  gyanúja felmerülése esetén, a fentiek szerinti intézkedési  kötelezettség  elsődlegesen  terheli  a  gondozási  hely  és  a  gyermekjóléti  szolgálat  vezetőjét. Ugyanakkor a gyermekvédelmi gyám köteles hatósági eljárást (indokolt esetben büntetőeljárást, gondozási hely változtatást stb.)  kezdeményezni, ha ennek hiányában a gyermek bántalmazástól, elhanyagolástól való védelme vagy  speciális  ellátásokhoz  való  hozzáférése  sérülne,  vagy  a  bántalmazó  felelősségre  vonása  elmaradna.

Továbbá  a  gyermekvédelmi  gyám  köteles  a  gondozási  hely,  a  területi  gyermekvédelmi  szakszolgálat (TEGYESZ),  a  gyermekjóléti  szolgálat  vezetője  által  kezdeményezett  eljárásokat  is  nyomon  követni.  A gyermekjóléti szolgálathoz érkezett jelzést követően a családgondozó felkeresi a családot. Amennyiben a jelzés a gyermek  veszélyeztetettségére  irányul,  vagy  a  gyermek,  ill.  családja  tár  fel  olyan  problémákat,  melyek  aktív segítségnyújtást igényelnek, a gyermekjóléti szolgálat családgondozója a személyes segítő kapcsolat keretében családgondozást kezdeményez, ajánl fel a családnak.

A gyermekjóléti szolgáltató teendői jelzés esetén

Azonnali intézkedést igénylő jelzés esetén

  • Telefonon  vagy  szóban  történt  jelzés  felvételét  követően  tájékozódás  a  jelzést  adó  személytől  az  eddig megtett intézkedésekről. A jelzés írásbeli megküldését utólag kérni kell.
  • Lehetőség szerint azonnal azoknak az intézkedéseknek a megtétele, amelyeket a jelzést adó még nem tett meg, vagy nem kompetens azok megtételére: pl: az illetékes gyámhivatal értesítése, ambuláns lap felvétele gyermekorvossal  vagy  háziorvossal,  ha  nem  ők  jeleztek,  a  rendőrség  értesítése,  szükség  esetén  azonnali intézkedésre javaslattétel (a gyermek kiemelése a családból).
  • Családgondozás  megkezdése  a  jelzés  napján  (kapcsolatfelvétel,  nyilvántartásba  vétel,  adatlapok  kitöltése, természetes támaszok  megkeresése, a család tájékoztatása a gyermekbántalmazás jogkövetkezményeiről, a gyermekkel foglalkozó gyermekintézmény megkeresése).
  • Amennyiben a gyermek és családja gondozásban részesült (gyermekjóléti alapellátásban, vagy  védelembe vétel  mellett)  javaslat  a  gyermek  érdekében  szükséges  hatósági  intézkedésre  (védelembe  vétel,  ideiglenes hatályú elhelyezés, nevelésbe vétel).


Ha olyan gyermek esetében érkezik jelzés, aki a Gyvt. alapján ideiglenes hatállyal elhelyezett, nevelésbe vett és gyermekvédelmi szakellátásban (nevelőszülőnél, gyermekotthonban) vagy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó intézményben él, vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat szolgáltatásában részesül, akkor a nevelőszülői hálózat, a gyermekotthon vezetője, a szociális intézmény vezetőjének vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vezetője és a gyermek gyermekvédelmi gyámjának értesítése szükséges.

  • Rossz bánásmódra utaló nyugtalanító jelek, tünetek észleléséről szóló jelzés esetén
  • Kapcsolatfelvétel a gyermekkel és családjával minél előbb, de legkésőbb 3 napon belül.
  • Orvosi szakvélemény kérése arról, hogy baleset, bántalmazás, vagy nemi erőszak történt-e (látlelet kikérésére a gyermekjóléti szolgálat nem jogosult). Egyidejűleg meg kell tudni, hogy a gyermeknélnkorábban tapasztaltak-e hasonlókat és mit tettek.
  • A gyermek szűkebb és tágabb (szomszédság, rokonság) környezetének feltérképezése a családgondozó
  • által személyes kapcsolatfelvétel útján.
  • Az eset minősítése és dokumentálása a jelzés felvételétől kezdve.
  • A minősítés alapján a családgondozás (veszélyeztetettséget megelőző, vagy azt megszüntető)megkezdése a szükséges szakemberek bevonásával (pszichológus, pszichiáter, gyógypedagógus,pedagógus, védőnő, gyermekorvos, háziorvos).

Amennyiben a gyermekjóléti szolgálat a gyermek bántalmazására, súlyos elhanyagolására utaló jeleket tapasztal, köteles  hatósági  eljárást  kezdeményezni.  A  gyermekjóléti  szolgálat  a  gyermekvédelmi  gondoskodás  körébe tartozó  hatósági  intézkedések  közül  javaslatot  tehet  a  járási  gyámhivatalnak  a  gyermek  védelembe  vételére, illetve  ideiglenes  hatályú  elhelyezésére,  vagy  nevelésbe  vételére.  A  javaslat  megtételekor  a  gyermekjóléti szolgálatnak  arra  kell  elsősorban  figyelemmel  lennie,  hogy  a  hatósági  eljárás  ügyintézési  ideje  alatt biztosított-e,  hogy  az  érintett  gyermek  ne  részesüljön  a  rossz  bánásmód  egyik  formájában  sem.

Amennyiben  ez  nem  biztosítható,  a  gyermeket  az  elhanyagoló,  bántalmazó  környezetből  a  döntés megszületéséig ki kell emelni, melyről a gyámhivatal intézkedik.

A  gyermekjóléti  szolgálat  és  a  gyámhatóság  a  gyermek  bántalmazása,  elhanyagolása  miatt  jelzést  vagy kezdeményezést tevő intézmény, személy adatait erre irányuló külön kérelem hiányában is zártan kezeli [Gyvt. 17.  §  (2a)  bek.].    A  gyermekjóléti  szolgálat  minden  esetben  írásban  tájékoztatja  az  ismert  jelzést  tevőt tevékenységéről, az általa megtett intézkedésekről.

Együttműködés, team-munka a jelzést követően

A jelzést követően a jelzőrendszeri tagok és a  gyermekjóléti szolgáltató folyamatosan konzultálnak arról, hogy ki, milyen segítséget tud nyújtani a gyermek, család, számára a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében. A gondozási  folyamat  során  a  gyermekjóléti  szolgálat  is  kérhet  tájékoztatást  –  és  szükség  szerint  kér  is  –  a jelzőrendszeri tagoktól, a gyermekekkel napi kapcsolatban álló személyektől a gyermekek helyzetéről. A hatékony beavatkozás érdekében a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszélést hívhat össze.

Az esetmegbeszélés

A jelzőrendszeri tagok esetében a hatékony együttműködésnek, az információkat kicserélő, feladatokat szétosztó esetmegbeszélés ad keretet, mely a jelzőrendszerben nevesített szakemberek bevonásával történik. Az NMr. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerint a gyermekjóléti szolgálat kezdeményezi, szervezi és összehangolja a  Gyvt.  17.  §-ában  meghatározott,  valamint  más  érintett  személyek  és  szervezetek  részvételét  az  észlelő-  és jelzőrendszerben.  A  jelzőrendszer  működtetése,  szervezése  kapcsán  jó  gyakorlat,  ha  a  gyermekjóléti  szolgálat egyik  családgondozója  munkaköri  leírásában  rögzített  módon,  a  jelzőrendszer  koordinációjával  kapcsolatos feladatokat is ellátja.  Az egyszemélyes szolgáltatók esetén a jelzőrendszer működtetése kapcsán is fontos, hogy biztosított legyen számára az NMr. 32. § (3) bekezdése szerinti szakmai támogatás. Az  együttműködés  összehangolásának  érdekében  a  gyermekjóléti  szolgálat  esetmegbeszélést  tart  [NMr.  15.  § (2)–(6) bekezdés).

Az esetmegbeszélés történhet:

  • lehetőség szerint a családot és a családdal foglalkozó szakembereket is bevonva, esetkonferencia, egy adott család ügyében tartott megbeszélés,
  • a  gyermekjóléti  szolgálat  és  a  jelzőrendszer  tagjainak  képviselői  között,  előre  meghat ározott  témakörben, évente legalább hat alkalommal megrendezésre kerülő szakmaközi megbeszélés keretében.


Az esetmegbeszélésekről minden esetben feljegyzést kell készíteni. Az esetmegbeszélés  állandó meghívottja az illetékes  védőnő,  bölcsőde,  óvoda  munkatársa,  iskolai  gyermek-  és  ifjúságvédelmi  felelős,  a  családsegítő szolgálat,  illetve  a  nevelési  tanácsadó  munkatársa.  Ha  nincs  az  adott  köznevelési  intézményben  gyermek-és ifjúságvédelmi  felelős,  a  köznevelési  intézmény  vezetője  vagy  az  általa  delegált  pedagógus  vesz  részt  a megbeszélésen. Az esetmegbeszélésre a fiatalkorúak pártfogó felügyelőjét meg kell hívni, ha olyan család ügyét tárgyalják, melynek bármely tagja fiatalkorúak pártfogó felügyelete alatt áll.

A jelzőrendszer tagjai a szakmaközi megbeszélések alkalmával a saját területük szakmai lehetőségeivel a feltárt problémákra (pl. iskolakerülés gyakori előfordulása, droghasználat, szabadidős tevékenység megszervezésének lehetőségei  a  településen  stb.)  közösen  dolgoznak  ki  kezelési,  megoldási  lehetőségeket.  Eközben  alakítják  ki egységes  szemléletüket.  Ezen  kívül,  a  gyermekek  egy-egy  csoportját  érintő  veszélyeztető  tényezők megszüntetésére  cselekvési  tervet  dolgoznak  ki.  A  szakmaközi  megbeszélés  évente  legalább  hat  alkalommal kerül  megrendezésre  a  gyermekjóléti  szolgálat  szervezésében.  A  gyermekjóléti  szolgálat,  konkrét  esethez kapcsolódóan  esetkonferenciát  tart  az  érintett  szakemberek  bevonásával. 

Esetkonferenciát  egy  adott esettel kapcsolatban  –  a gondozási folyamat során akár több alkalommal is  –  az összes érintett és a lehetséges támaszt  jelentő  személy,  intézmény  képviselője  részvételével  tartanak.  Szakmailag  javasolt,  hogy  az esetkonferenciát olyan szakember vezesse  (amennyiben erre az adott szolgálatnál lehetőség van),  aki a család gondozásában nem érintett.

Az esetkonferencia

Az esetkonferencia célja a szolgáltatást igénybe vevő gyermeket és családot érintő információk cseréje, azok rögzítése, a feladatok meghatározása, illetve elosztása a résztvevő szakemberek és egyéb meghívottak között.

Az esetkonferencia során elvégzendő feladatok:

-Megszervezni a gyermeket gondozó családtagok és az érintett szakemberek találkozását. Megvizsgálni,
elemezni több szakma oldaláról a gyermekkel kapcsolatos információkat, a gyermek testi, értelmi, érzelmi és
erkölcsi fejlődésének tekintetében.
-Felmérni a család lehetőségeit arról, hogy hogyan biztosítja a gyermek számára a biztonságot, egészséget,
megfelelő fejlődést.
-Eldönteni, hogy a gyermeket fenyegeti-e, vagy várhatóan fenyegetheti-e jelentős veszély.

Meghatározni, hogy:
o  mit kell tenni a gyermek sorsának követése, jóllétének biztosítása érdekében,
o  milyen módon történjen a beavatkozás,
o  milyen eredményt várnak a tervezett lépésektől.

Megjelölni  a  vállalt  feladatok  elvégzésének  határidejét,  az  esetkonferencián  résztvevő  tagok  újbóli
találkozásának idejét. Ekkor már a beavatkozások hatásának értékelése lesz a csoport feladata.
 


Esetkonzultáció

Az  esetmegbeszélés  mellett,  de  nem  helyette,  az  esetvezetés  során  a  családgondozók  lehetőségeikhez  mérten esetkonzultációt  tartanak.  Hatékony  gyakorlat  az  egyéni  esetkonzultáció,  amikor  az  esetbe  bevonódó szakemberrel,  vagy  segítő  személlyel  külön-külön  beszéli  meg  a  családgondozó  az  elért  eredményeket,  a távolabbi teendőket. Az intézményi formában működő gyermekjóléti szolgálatokban, a szakmai munka részeként kialakult  gyakorlat,  az  intézményi  esetkonzultáció.  Ekkor  az  intézményben  dolgozó  kollégák  nyújtanak segítséget az esetgazda számára, a kívülálló, az esetbe nem bevont szakember szerepében.

A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működésének folyamata



2. Fogalom meghatározások

A  gyermekekkel  szembeni  rossz  bánásmód  (gyermekbántalmazás,  elhanyagolás)  megelőzése,  felismerése, kezelése a Gyvt.-ben felsorolt személyek, szervek, intézmények feladata.

A  gyermek  veszélyeztetése:  a  gyermek  alapvető  fizikai  és/vagy  lelki  szükségleteinek  tartós  elhanyagol ása és/vagy a gyermek bántalmazása.

Veszélyeztetettség:  olyan  –  magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult  –  állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza.

A  magyar  jogrendszerben  nincs  pontos  meghatározás  arra  vonatkozóan,  milyen  eset  minősül gyermekbántalmazásnak, elhanyagolásnak, a szakemberek között is vita van e tekintetben.

A WHO definíciója:
„A  gyermek  bántalmazása  és  elhanyagolása  (rossz  bánásmód)  magában  foglalja  a  fizikai  és/vagy  érzelmi rossz  bánásmód,  a  szexuális  visszaélés,  az  elhanyagolás  vagy  hanyag  bánásmód,  a  kereskedelmi  vagy  egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”   

A rossz bánásmód lehet fizikai, érzelmi, szexuális és egyéb jellegű, és megvalósulhat aktív  (cselekvő)  és  passzív  (elhanyagoló)  magatartással,  a  gyermeket  rossz  bánásmód  érheti  családon  belül, illetve családon kívül.

Elhanyagolás: minden olyan mulasztás vagy baj okozása (akár szándékos, akár tudatlanságból, óvatlanságból, nemtörődömségből ered), amely jelentősen  árt a gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális  és  érzelmi  fejlődését.  Az  elhanyagolás  lehet  érzelmi  (pl.:  az  érzelmi  biztonság,  az  állandóság,  a szeretetkapcsolat hiánya), fizikai (pl.: az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek, a felügyelet hiánya), oktatási,  nevelési  elhanyagolás  (pl.:  az  iskolalátogatási  kötelezettség  elhanyagolása,  iskolai  feladatok, teljesítmény-problémák figyelmen kívül hagyása)

Gyermekbántalmazás:  ha  valaki  testi-lelki  sérülést,  fájdalmat  okoz  egy  gyermeknek,  vagy,  ha  a  gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – noha tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelzi.

Fajtái: érzelmi bántalmazás (pl.: a gyermek érzelmeivel való tartós vagy rendszeres visszaélés,  a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség), fizikai bántalmazás (pl.: fizikai sérülés okozása ütés, rúgás, lekötözés, bezárás, rángatás, rázás, el-  vagy ledobás, gondatlan leejtés, mérgezés, megégetés, leforrázás,vízbe fojtás, fojtogatás stb.), szexuális abúzus (pl.: gyermek, vagy fiatal szexuális tevékenységekre való kényszerítése, a gyermek bevon ása pornográf  anyagok  megtekintésébe,  vagy  készítésébe,  vagy  a  szülő/gondozó  szexuális  tevékenységének figyelésébe).

A bántalmazás kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok

Az alább felsorolt rizikófaktorok nem feltétlenül vezetnek bántalmazáshoz, de az ellátás, kiemelten a megelőzés szempontjából fokozott figyelmet érdemelnek.

Családi körülmények:
- erőszak a családtörténetben (a szülő bántalmazott, vagy elhanyagolt gyermek volt),
- erőszak a családban (elfogadott a verbális és fizikai erőszak),
- bűncselekmény(ek) elkövetése családtagok részéről,
- szegénység, hajléktalanság, munkanélküliség,
- egyedülálló, különélő szülők, mostohaszülő, bizonytalan kapcsolódású partner,
- a család diszfunkcionális működése,
- zavarok a családi kapcsolatrendszerben,
- elszigetelt család,
- szüléskor az anya 18 évesnél fiatalabb,
- az anya rövidebb-hosszabb időre külön él a gyermektől,
- a szülő és a gyermek temperamentuma közötti diszharmónia.  

A szülő személyiségével összefüggő problémák:
- közömbös, túlaggódó, intoleráns a gyermekkel,
- éretlen, vagy sérült személyiség, mentális betegség,
- kötődési problémák,
- alkohol-, drogfüggőség, deviáns magatartás,
- a szülőnek a saját szüleivel rossz vagy ambivalens kapcsolata volt,
- a szülő is bántalmazott gyermek volt,
- a szülő gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedett.

A gyermekkel kapcsolatos tényezők:
- nem kívánt vagy titkolt terhességből született gyermek,
- koraszülött, kis súlyú gyermek,
- az újszülöttet több mint 24 órára elválasztották az anyától,
- két gyermek születése között kevesebb, mint 18 hónap telt el,
- fogyatékossággal élő, illetve krónikus beteg gyermek,
- nyugtalan, nehezen megnyugtatható, sírós csecsemő,
- magatartási, tanulási zavarral küzdő gyermek,
- szabálysértés(ek), bűncselekmény(ek) elkövetése a gyermek részéről


Hangsúlyozni  kell,  hogy  több  rizikófaktor  együttes  jelenléte  sem  vezet  szükségszerűen  bántalmazáshoz, elhanyagoláshoz. Nagyon kedvezőtlen körülmények között is élnek gyermekek harmonikus, szerető, védelmező légkörben,  ugyanakkor  optimálisnak  látszó  és  kiegyensúlyozott  családban  is  megtörténhet  a  gyermek elhanyagolása, bántalmazása.

Az  itt  felsorolt  egyéni  és  családi  jellemzőkkel  rendelkező  családok  esetében  fokozott  odafigyelés,  támogatás szükséges. Amennyiben a gyermekekkel napi kapcsolatban  álló személyek úgy  érzik, hogy saját eszközeikkel már  nem  tudnak  hatékonyan  segíteni  a  család  problémáinak  megoldásában,  és  feltételezhető,  hogy  külső segítséggel a gyermek családban történő nevelkedése biztosítható, jelezniük kell a gyermekjóléti szolgálat felé.

A gyermekekkel szembeni rossz bánásmód, a gyermekbántalmazás felismerését segítő jelek

A gyermek elhanyagolásának, a rossz bánásmódnak a jeleit azok a szakemberek észlelhetik elsősorban, akik napi kapcsolatban  vannak  a  gyermekkel,  ismerik  a  családot,  a  gyermeket  (védőnő,  bölcsődei  gondozó,  óvónő, pedagógus, pszichológus, orvos).

Elhanyagolás, bántalmazás gyanúját felvető szülői magatartás
-  italos, drogos állapot, kontrollálatlan magatartás,
-  a csecsemőről való gondoskodás elutasítása, hárítása,
-  türelmetlen, agresszív szülő, a gyermeket indokolatlanul rossznak, butának, ügyetlennek, kifejezetten
tehernek stb. tartja,
-  apatikus, gyermekével szemkontaktust nem tartó szülő,
-  túlaggódó, (indokolatlanul) gyakran orvoshoz forduló szülő,
-  pszichésen terhelt szülő (pl. posztpartum depresszió, pszichózis),
-  a sérülés nem egyeztethető össze az előadott történettel,
-  a sérülés után nem fordul azonnal orvoshoz,
-  orvosi, védőnői, ápolói tanácsok be nem tartása, védőoltások indokolatlan elmaradása,
-  betegség, aggasztó tünetek esetén orvosi vizsgálat elmulasztása,
-  nagy változás a szülő viselkedésében a különböző találkozások során,
-  a szülő nem működik együtt a védőnővel, családgondozóval, otthonába nem engedi be a szakembereket.


3. A rendőrség intézkedései

A  Gyvt.  72.  §  (1)  bekezdése  alapján,  ha  a  gyermek  pl.  a  szülővel  szemben  alkalmazott  rendőri  intézkedés következtében felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a gyámhivatal, valamint a rendőrség, mint beutaló szervek a gyermeket azonnali végrehajtható határozatával  -  ideiglenesen  -  a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, hozzátartozónál, illetve más személynél helyezi el; vagy ha erre nincs lehetőség, tizenkettedik  életévét  be  nem  töltött  gyermek  esetén  minden  esetben,  a  legközelebbi  ideiglenes  hat állyal elhelyezett  gyermekek  ellátását  is  biztosító  nevelőszülőnél  helyezi  el.  Fentiek  alól  kivétel,  ha  a  gyermek egészségi  vagy  személyiségállapota,  ön-  és  közveszélyes  magatartása  ezt  nem  teszi  lehetővé  vagy  más  okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása.

Tizenkettedik életévét betöltött gyermek esetén, vagy ha azt a gyermek  egészségi  vagy  személyiségállapota,  ön-  és  közveszélyes  magatartása  indokolja,  vagy  ha  más  okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása, akkor a gyermeket gyermekotthonban, gyermekotthon speciális csoportjában, speciális lakásotthonban, fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthonában helyezik el.

A  rendőrség  szolgálati  szabályzatáról  szóló  30/2011.  (IX.  22.)  BM  rendelet  15.  §  (1)-(2)  bekezdése  is hangsúlyozza, hogy amennyiben a Rendőrségről szóló  1994. évi XXXIV. törvény 33–34. §-a, vagy 37. § b)-c) pontja  alapján  a  *gyanúsított+  személyt  a  lakásából  elszállítják,  szükség  esetén  a  lakásban  maradó vagyontárgyait  a  rendőr  biztonságba  helyezi,  az  üresen  maradó  lakást  tanúk  jelenlétében  lepecsételi;  az intézkedés következtében magára maradt betegről, magatehetetlen személyről, gyermekről történő gondoskodás
érdekében a rendőr ugyanígy intézkedni köteles. Ha a gyermek helyszíni ellátása nem oldható meg, kórházba, intézetbe  utalásáról  a  Rendőrségnek  kell  gondoskodni,  vagy  illetékes  karitatív  szervezetet  is  fel  lehet  kérni ellátásukra.

Ha  a  Rendőrségnek  intézkedése  során,  családon  belüli  erőszakkal  veszélyeztetett  vagy  bántalmazott  gyermek kerül a látókörébe, a Rendőrség a Tvtv. 2. § (1) bekezdés e) pontja alapján is intézkedni köteles, a (2) bekezdésre tekintettel  jeleznie  kell  a  családvédelmi  koordinációért  felelős  szervnek,  ha  hozzátartozók  közötti  erőszak veszélyét észleli. A Tvtv. 1. § (1) bekezdés alapján hozzátartozók közötti erőszaknak minősül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a  testi  és  lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység, illetve a b ántalmazó  által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül  veszélyeztető  mulasztás. 

A  6.  §  (2)  bekezdés  alapján  a  rendőrség  ideiglenes  megelőző távoltartást rendelhet el  –  helyszíni intézkedése során észlelt  –  hozzátartozók közötti erőszakra vonatkozó tények alapján egyrészt hivatalból, másrészt bejelentés alapján. A bejelentés történhet a bántalmazott  által személyesen,  illetve  a  bántalmazott  (közeli)  hozzátartozója  által,  valamint  a  Gyvt.-ben  vagy  Szt.-ben szabályozott  körben  feladatot  ellátó  (gyermekvédelmi  és  szociális  területen  tevékenykedő)  szakemberek által,  illetve  a  gyermekvédelmi  rendszerhez  kapcsolódó  feladatokat  ell átó  egészségügyi  szolgáltató, személyes gondoskodást nyújtó szolgáltató, közoktatási intézmény által. A Tvtv. 6. § (3) bekezdése alapján, a rendőrség a 72 órás, ideiglenes megelőző távoltartást akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így  különösen  a  bántalmazó  és  a  bántalmazott  által  előadott  tényekből,  a  hozzátartozók  közötti  erőszak helyszínéből,  a  hozzátartozók  közötti  erőszakra  utaló  jelekből,  a  bántalmazó  és  a  bántalmazott magatartásából  és  egymáshoz  való  viszonyából  a  hozzátartozók  közötti  erőszak  elkövetésére megalapozottan lehet következtetni.

A  családon  belüli  erőszak  kezelésével  és  a  kiskorúak  védelmével  kapcsolatos  rendőri  feladatok végrehajtásáról szóló 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK ut.) bevezető részében is deklarálja, hogy az elmúlt években a társadalmi érdeklődés középpontjába kerültek azok a  személy elleni bűncselekmények, amelyek az egymással szoros fizikai, érzelmi, anyagi, jogi kapcsolatban élő személyek
között,  összefoglalóan  a  magánszféra  körében  valósulnak  meg.  Az  intézményes  beavatkozás  lehetőségei korlátozottak  lehetnek,  míg  a  bántalmazást  elszenvedő,  kiszolgáltatott  helyzetű  családtagok,  rokonok családi kötődése és érdekei megnehezítik a Rendőrség ilyen cselekményekkel szembeni hatékony fellépését.

A családon belüli erőszak megelőzése, a gyermekek védelme és a Gyvt.-ben kimondottan meghatározott feladatok ellátásának hatékony megvalósítására került elfogadásra az ORFK ut. Az ORFK ut. I. 2. a) pontja alapján,  családon  belüli  erőszaknak  minősülnek  az  egy  háztartásban  vagy  intézményi  keretek  között életvitelszerűen  együtt  élő  személyek  között  megvalósuló,  vagy  őket,  a  felsorolt  személyek  cselekménye vagy  mulasztása  által  érintő,  utasításban  nevesített  bűncselekmények. 

Az  I.2.c)-e)  pontokban meghatározásra került a kiskorú veszélyeztetettségének fogalma a Gyvt. 5. § n) pontjára hivatkozással, a
gyermekvédelmi jelzőrendszer és az annak keretén belül megvalósítandó együttműködési kötelezettség, a Gyvt.  17.  §-ra  visszautalva.  A  II.12.  pont  alapján,  ha  a  családon  belüli erőszaknak  kiskorú  sértettje vagy tanúja volt, minden esetben megvalósul a  kiskorú veszélyeztetése, ezért hivatalból eljárást kell indítani.  E  pont  utal  továbbá  az  ORFK  ut.  VI.  fejezetének  Gyvt.-ből  eredeztethető  rendelkezéseire  is.

Amennyiben  a  bántalmazót  előállítja  a  Rendőrség,  vagy  őrizetbe  vételét,  előzetes  letartóztat ását, távoltartását  rendelték  el,  lehetőleg  a  gyermekjóléti  szolgálatot  még  a  kényszerintézkedés  tartama  alatt, rövid úton értesíteni kell. Ha szükséges, intézkedni kell a kiskorú ideiglenes hat ályú elhelyezéséről is. A  II.13.  pont  alapján  a  körzeti  megbízotti  állományt  a  helyi  gyermekjóléti  és  családsegítő  szolgálat
munkatársaival és  –  szükség esetén  –  mindazon intézményekkel, amelyek a család védelmére hívatottak, folyamatos  tájékoztatásra  és  együttműködésre  kötelezi.  A  III.  fejezet  részletezi,  hogy  a  nyomozási cselekmények  során  a  sértettek  kíméletével,  jogainak,  érdekeinek  messzemenő  figyelembevételével  kell eljárni.  Az  eljárást  lehetőleg  ilyen  ügyekben  elméleti  és  gyakorlati  ismeretekkel,  tapasztalattal,  továbbá kellő empátiával rendelkező rendőrnek kell lefolytatnia. Ha indokolt, az eljárásba szaktanácsadóként, illetve szakértőként pszichológust vagy a családon belüli erőszak témájában jártas más szakembert kell bevonni.

Ha  feltételei  biztosítottak,  a  gyermekek  vallomását  pszichológus  bevonásával,  vagy  speciális  gyermekkihallgató szobában kell felvenni.

Az  ORFK  ut.  VI.  fejezete  kimondottan  a  Gyvt.-ből  eredő  rendőri  feladatok  körét  szabályozza.  A  39-44. pontok szabályozzák, hogy ha a rendőri intézkedés során kiskorú veszélyeztetettsége  állapítható meg, az e célra rendszeresített adatlap megküldésével haladéktalanul jelzést kell adni a gyermekjóléti szolg álatnak. A kiskorút  súlyosan  veszélyeztető  ok miatt, továbbá  a  kiskorú  önmaga  által  előidézett  súlyos  veszélyeztető magatartása  esetén  haladéktalanul  hatósági  eljárást  kell  kezdeményeznie  a  gyámhivatalnak,  ha  a  jelzett körülmények  miatti  eljárás  nem  a  Rendőrség  hatáskörébe  tartozik. 

Haladéktalanul  büntető-  vagy szabálysértési  eljárást  kell  indítani  a  kiskorú  bántalmazása,  súlyos  elhanyagolása,  illetve  egyéb  más,  a
kiskorút  súlyosan  veszélyeztető  ok  esetén,  ha  annak  kezelése  a  Rendőrség  hatáskörébe  tartozik.  Ha  a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését csal ádi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezése szükséges, a Rendőrség a kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezéséről határozhat. A Rendőrség a kiskorú védelembe vétele érdekében értesíti a települési önkormányzat jegyzőjét, ha a fiatalkorú szabálysértést követett el, és a szabálysértési hatóság indokoltnak tartja,  vagy  az  elkövető  a  Büntető  Törvénykönyvben  foglalt  büntethetőséget  kizáró  ok  miatt  nem büntethető,  illetve  a  fiatalkorút  bűncselekmény  elkövetésével  gyanúsítják.  Az  Rendőrség  által  kezelt adatokat az eljáró rendőr a gyermekvédelmi jelzés, illetve együttműködés keretében a Gyvt. 135. §-ának (4) bekezdésére tekintettel a gyermekjóléti szolgálat, a gyámhivatal részére  átadhatja. Az adatok  átadása csak konkrét ügyben, a gyermekvédelmi intézkedések foganatosításához szükséges mértékben történhet, és nem veszélyeztetheti  az  érintett  áldozatok  biztonságát.  Az  ORFK  ut.  is  kimondottan  feljogosítja  az adattovábbításra  a  Rendőrséget  és  az  eljáró,  intézkedő  rendőrt,  minden  további  titokvédelmi  feloldó nyilatkozat, hozzájárulás nélkül

Forrás: Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztály
Címlapfotó: dailynews.com

Hozzászólások

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá.
Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.