A börtönökben is becsengettek

A fogvatartottak iskolai végzettsége mindenhol a világon alacsonyabb a társadalmi átlagnál, sokan vannak itthon is olyanok, akik még az általános iskolát sem fejezték be. A büntetés-végrehajtási szervezet az alapfokú oktatás általános biztosításával, a szak- és betanított képzések elérhetővé tételével növeli a fogvatartottak szabadulás utáni elhelyezkedésének esélyeit, de az iskolai oktatás hiányosságainak csökkentésével potenciálisan a visszaesés lehetőségét is csökkenti. Országosan szinte az összes bv. intézetben folyik általános iskolai és középiskolai oktatás vagy szakmaképzés. Az oktatások minden esetben az intézeteken belül zajlanak, nappali, esti, illetve levelező tagozaton, államilag finanszírozott formában, a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazottak alapján.

Az iskolai oktatás a rácsok mögött is hasonlóan zajlik, mint a szabad életben: a tanulóknak órakezdésre a tanteremben kell lenniük, a házi feladatot nekik is meg kell írniuk, de témazárók és röpdolgozatok is épp úgy részét képezik a tanóráknak, ahogy a feleletek is. Az osztályok kis létszámúak, ennélfogva az itt folyó oktató-nevelő munka meglehetősen hatékony. Az oktatás órarend alapján történik, a tanórák 45 percesek, tízperces szünetekkel, a tananyag és az írásbeli-szóbeli vizsgáztatás pedig megegyezik a civil oktatási intézmények megfelelő évfolyamaiban bevett gyakorlattal. A tanárok külsős oktatók, akik az adott büntetés-végrehajtási intézettel szerződéses jogviszonyban állnak. Az elítéltek szívesen tanulnak, értelmes időtöltésnek tekintik az iskolai elfoglaltságot, a civil környezetből érkező pedagógusok pedig sajátos kapcsolatot jelentenek az elítéltek számára a börtönfalakon túli világgal, ami tovább növeli tanulási hajlandóságukat.

A fogvatartottak oktatásának különösen fontos területe a szakmaképzés is, hiszen az elítéltek piacképes ismereteket, szabadulásuk után a gyakorlati életben is alkalmazható tevékenységet sajátíthatnak el. A gyakorlatorientált szakképzések főként olyan hiányszakmákban folynak, amelyekben a szabadultak később el tudnak majd helyezkedni, míg a börtönökben folyó oktatás során, a szakmák kiválasztásánál az elsődleges szempont, hogy azok illeszkedjenek az adott térség munkaerő-felvevő piacához. A képzéseket szakképzési központok mellett felnőttképzésre specializálódott cégek bonyolítják le, mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatás a büntetés-végrehajtási intézetben folyik. Ott történik a vizsgáztatás is, de a bizonyítványban semmiféle utalás sem szerepel arról, hogy a vizsgázó képesítését, mint elítélt szerezte.

A legkeresettebb szakmák a festő, mázoló, tapétázó, a konyhai kisegítő, a targoncavezető, a bútorasztalos, a kőműves és burkoló, de a paletta a nyomdaipari könyvkötő képzéstől a népi kézműves szakmáig bezárólag igen széles. A börtönben felsőfokú tanulmányok folytatására is lehetőségük van az elítélteknek. Elsősorban a nagyítélettel rendelkező fogvatartottak végeznek felsőoktatási tanulmányokat, van, aki főiskolai és van, aki egyetemi képzésen vesz részt. A legnépszerűbb szakoknak a teológus és az informatikus könyvtáros számít, de a közelmúltban sokan választották a kommunikációs, vagy a művelődésszervező képzéseket is.

A büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezett fogvatartottak közül évente átlagosan mintegy 2500-an szereznek valamilyen iskolai végzettséget, szakképzettséget. A különböző képzéseken túl kiemelt jelentőségűek a megszerzett ismeretek szinten tartását és pótlását elősegítő szakkörök, egyéb programok, tréningek is.