Apu hív (Frissítve)

Apu hív. Apu hív. Apu hív. Hatodszor, tizedszer is. A telefon erőszakosan cseng, csak pillanatokra hallgat el és újra kezdi. Nézem a kijelzőjét: "Apu hív". Elképzelem a hívót, amint szuggerálja a készüléket, hogy valaki vegye már fel azt a rohadt telefont. Nem nyúlok a készülékért, ahogy mások sem.

Apu hív. A fiú a közelben van, de nem reagál. Ismét magam előtt látom, ahogy az apa újra és újra rábök a hívás gombra. "Akkora pofont adok a gyereknek, ha hazajön... Illetve dehogy adok pofont, de majd számolunk, Fiam! Nem baj, ha késel, csak mondd meg apádnak, merre vagy, mi van veled! Fiam! Kisfiam! Valaki vegye már fel a telefont! Nem baj, ha esetleg kitörted kezed-lábad, csak tegyék a füledhez a készüléket és hadd halljam a hangod! Fiam? Hallod! Vedd már fel!"

Aztán a telefon elhallgat. Nem merült le, csak az apa adta fel. Mert valószínűleg odaértek hozzá a rendőrök és már tudja, hogy a fia soha többé nem fogja felvenni. Valószínűleg már akkor is érezte, amikor sokadszorra hívta a fiút.

A fiút, aki nem tudott elbúcsúzni. Fekete fóliával takart testét betolják egy másik férfi teste mellé, akinek szintén az volt a hibája, hogy rosszkor volt rossz helyen, egy másik autóban, amit testvére vezetett. A 8-as főút mellé valószínűleg újabb két kereszt kerül.

Hivatalosan:
"Két személyautó ütközött a 8-as számú főút 93-as és 94-es kilométere között, Devecsernél, szerdán délután. A balesetben két ember elhunyt, egy sérültet mentőhelikopterrel szállítottak kórházba. A helyszínen teljes szélességében lezárták a 8-as számú főutat."

****************************************************

Három héttel később...

Az autópályán robogok, amikor csörög a telefon. A hívó bemutatkozik, majd elcsuklik a hangja. Nem sokkal később már tudom, hogy a balesetben elhunyt fiatalember édesapja. Elnézést kér a zavarásért, majd a könnyeit nyelve szabadkozik, hogy már korábban akart hívni, csak nem volt hozzá ereje. De ma a fia sportolótársai megemlékezést tartanak és ez adott neki erőt ahhoz, hogy felvegye a telefont.

És megköszönte azt, amit írtam. Nem tudtam neki azt mondani, hogy szívesen. Egyáltalán, szinte megszólalni sem bírtam, ahogy hallgattam az édesapát. Csak az időközben bepárásodott napszemüvegemet kellett levennem.

Elmondta, hogy pontosan azon ment át, amit leírtam, de nem otthon érte a halálhír. A sokadik sikertelen hívás után autóba pattant és elindult azon az útvonalon, ahol a fiának is haladnia kellett. Nagyon rossz előérzete volt és amikor a rendőrségi útzárhoz ért, akkor már biztos volt abban, hogy nagyon nagy a baj. Egy perccel később ott tudta meg, hogy az „XXX-YYY forgalmi rendszámú Opel vezetője a helyszínen életét vesztette.” Ő volt a fia. Elmondhatatlan, amit akkor érzett.

-Egy ismerősöm fogalmazta meg a legjobban: „Akinek a gyermekén nincsen sírhalom, az nem tudja, mi az igazi fájdalom”. Köszönöm azt amit írt. Minden nap elolvasom. És azt kérem, hogy vigyázzon magára, vezessen óvatosan! Köszönöm, hogy meghallgatott! - fejezte be a gyászoló édesapa és letette a telefont.