Így reagált a helyszínen az apa, akinek elütötték a fiát

Nagyon megviselte a múlt heti baleset a Renault hölgy sofőrjét, aki többször is elsírta magát a helyszínelés alatt. Egy fiú tekert a kocsija elé, aki a járdán érkezett nagy sebességgel a kerékpárjával és féknyomot húzva csúszott ki az úttestre. Az autó még a kijelölt gyalogátkelőhelyen megállt, de elérte a fiút, aki a motorháztetőre esett. A mentők kivizsgálásra kórházba szállították.

Időközben a helyszínre érkezett a fiú édesapja is, aki higgadtan megnézte a kerékpárt, a féknyomot a járdán és az autó elejét is. Közben telefonhívást kapott a kórházból:
-Legyen nyugodt, a fiának semmi baja! – érkezett a jó hír.
-Majd lesz, ha bemegyek a kórházba – válaszolt az apa, aki ezután az autó sofőrjét is nyugtatta. A szülő természetesen nem fizikai erőszakra gondolt.

Az édesapa elmondta, hogy feleségével együtt sokat beszélt már a fiával a kerékpáros közlekedésről és többször figyelmeztette a fiút. Amikor kiderült, hogy fiát kerékpárral elgázolták, látatlanban sejtette, hogy a fiú okozott galibát. Nagyon megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy a gyereknek nem esett baja, de arról is biztosított minket, hogy szigorúan elbeszélget a fiatalemberrel, aki ha egymaga közlekedik, akkor betartja a szabályokat, de társaságban ezekről könnyen megfeledkezik. A mostani balesetnél is többen tekertek a járdán.

A személyautó vezetője sírva búcsúzott az apától a kereszteződésben. Többször is elmondta, mennyire sajnálja, hogy nem tudta elkerülni a balesetet és hozzátette: délután meglátogatja a fiút a kórházban, vagy ha hazaengedik, akkor az otthonában.

A helyszínelést több diák is végignézte. Megkérdeztük őket, tanultak-e az esetből? Azt mondták, hogy igen és hozzátették, hogy osztályfőnökük biztosan nagyon mérges lesz, mert többször is figyelmeztette már a diákokat arra, hogy ne kerékpározzanak a járdán és a kijelölt gyalogátkelőhelyen csak a biciklit tolva keljenek át. Úgy érezzük, hogy megvan a következő osztályfőnöki órája témája…

Sokszor "biztosan más a hibás"

Az elmúlt hetekben több olyan teljesen egyértelmű balesetnél is jártunk, ahol a balesetet előidéző sofőr nem volt hajlandó elismerni a hibáját. Volt, ahova emiatt kellett rendőrt hívni, hogy aztán a vétkes súlyos tízezrektől megszabadulva tanulja meg pl. a követési távolság fogalmát, holott megúszhatta volna a bírságot, ha felismeri, majd beismeri a hibáját és kitöltenek egy baleseti bejelentőt a biztosítónak.

A tagadás okára többféle magyarázat is van. Az egyik az egó, ami nem engedi, hogy a sofőr hibázzon. Hiszen saját képzeletében ő maga a tökély, a világ legrutinosabb pilótája, aki már számos életveszélyt hárított el, kisujjal fogva a kormányt, így kizárt, hogy ő okozott volna balesetet. (Korábban egy 18 éves sofőrt védtek az osztálytársai, mert "mi alapján képzeljük, hogy a fiú hibázott"? Ők ismerik és tudják, hogy mindig, minden körülmények között biztonságosan, szabályosan, rutinosan vezetett és bár nem voltak a helyszínen, de ez nem történhetett másképpen. A féknyom és a szakértő véleménye azonban nem ezt támasztotta alá és egy 18 éves esetében még rutinról sem beszélhetünk.)

A másik ok a félelem a külvilág reakciójától. Néhányan azt képzelik, hogy egy koccanás után Pornóapátitól Vlagyivosztokig mindenki errő a balesetről beszél majd, így nem engedheti meg, hogy ő legyen a hibás. Vannak, akik közvetlen ismerőseiktől tartanak, vajon mit szólnak majd?

Pedig egyetlen dolgot kellene megjegyezni: mindenki hibázhat, még a világ legeslegjobb sofőrje is. Ebben túl sok szégyellnivaló nincs, kivéve, ha a sofőr pl. ittasan, vagy bódító szer hatása alatt, vagy a szabályokat szándékosan figyelmen kívül hagyva vezetett. 

Mostanában nagyon sok baleset oka az SMS, vagy chatüzenet írása, olvasása, vagy a világháló böngészése vezetés közben. A legtöbben természetesen ezt nem vallják be, csak azt mondják, hogy padkára futottak, vagy rejtélyes műszaki hiba miatt a kocsi áttért a szemközti sávba, de a hiba már közben elmúlt.

Fontos tudni, hogy egy 90 km/órával haladó autó 25 métert tesz meg másodpercenként, így egy 3 másodperces SMS-írás alatt a jármű 75 métert halad. Ha a telefonból felpillantó sofőr előtt "váratlan" akadály bukkan fel, akkor egy másodperces reakcióidővel számolva a féktávolság nagyjából 57.4 méter, ami kb. egy 17 emeletes ház magasságának felel meg.

Kérjük erősítsék fel a hangszórókat és nézzék meg a TAC hagyományosan erős reklámfilmjét a "csak két másodpercre néztem félre" témában. Szülők esetleg vezetni tanuló gyermekeiknek is megmutathatják...

Éppen ezért örültünk nagyon a bevezetőben említett apa hozzáállásának. A fiú időközben valószínűleg megkapta a fejmosást, amit lehet, hogy most igazságtalannak érezhet, de talán évek múlva megköszöni az édesapjának a korholást és az intő szavakat. A hibákból lehet tanulni és a fiú most kapott egy új esélyt.