Szerző: TM 2018. november 29.
Halálra ítélték a 80-as években a Szombathelyen elfogott fegyveres trafikrablót

1988-ban kötél általi halálra ítélték egy kislány meggyilkolásáért a TEK által szerdán, Szombathelyen elfogott férfit. Az ítéletet azonban már nem hajtották végre, mert megszűnt a halálbüntetés hazánkban. A Szombathelyen álnevet használó férfi alaposan gyanúsítható azzal, hogy gázfegyverrel ment be egy dohányboltba és közelről arcon lőtte az utasítását éppen végrehajtó alkalmazottat, majd a bevétellel elmenekült.

A most 51 éves férfit a Terrorelhárítási Központ emberei fogták el egy szombathelyi munkásszállón. A férfi egy éve érkezett a városba és az elfogása előtt egy héttel tért be a Zanati úton egy Nemzeti Dohányboltba, amit aztán ki is rabolt. A történtekről részletesen beszámoltunk. A nyomozók sikeresen azonosították a rablással gyanúsított férfit, a TEK pedig elfogta.

Egy momentumot idéznénk fel a korábban leírtakból. A férfi zárás előtt, 21.40-körül lépett be a dohányboltba, ahol a hölgy alkalmazott éppen takarított. A rabló ráüvöltött a nőre, hogy adja át a bevételt, az asszony pedig nyugtatni próbálta és közölte, hogy a kasszához kell mennie, de megkapja a pénzt. A férfi ekkor feltehetőleg pánikba esett és közvetlen közelről arcon “lőtte” gáz-riasztófegyverével a nőt, majd a menekülő asszonyba bele is rúgott, illetve ismételten “elműködtette” a fegyvert. (Frissítés: Az RTL Klubnak ma nyilatkozott az eladó.)

A 112Press információi szerint az azonosított és elfogott rabló huszonévesen, sorkatonaként nagyon súlyos bűncselekményt követett el, meggyilkolt egy 11 éves kislányt. A férfi akkor elismerte a bűnösségét. A dr. Biszak János hadbíró őrnagy vezette büntetőtanács a férfit aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntettében találta bűnösnek  és ezért kötél általi halálra ítélte. Nem sokkal később azonban eltörölték Magyarországon a halálbüntetést, így a férfi életfogytiglant kapott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy 20 évet töltött el a szegedi Csillagban, majd 2008-ban szabadult.

Beszámoló a halálos ítéletről - Forrás: Somogyi Néplap

A 112Press információi alapján a férfi azóta az ország több megyéjében is megfordult. Szombathelyen egy éve tartózkodott, M. László álnevet használt, de mellette időnként az Aladárt, Ákost, Ádámot is. A Kisfaludy utcai szállásra kb. egy hónapja költözött be. Akikkel beszéltünk kicsit furcsa figurának tartották, aki szívesen nézelődött más lakásában és a gondolatai jellemzően a pénz körül forogtak. Azt állította, hogy nincs mobilja - miközben látták, hogy van -, illetve volt olyan, akit abba is beavatott, hogy az M. László nem az igazi neve, de mivel inkasszó van ellene érvényben, ezért a NAV elől próbál így elbújni.

A férfi M.L. álnevet használt

A házból többen is próbáltak neki segíteni abban, hogy munkát találjon, de ez valamin mindig zátonyra futott. Pl. a személyi igazolványát, lakcímkártyáját sem akarta senkinek megmutatni. Jellemzően egy fekete kabátban volt, igaz, egy másik konfliktus éppen adódott, amikor nem volt rajta kabát. A szálláson ugyanis a folyosó végén volt a fürdő, K.A. pedig több alkalommal is anyaszült meztelenül ment a fürdőtől a lakásáig, amit többen szóvá tettek neki.

Érdekes adalék, hogy a trafikrablás előtt egy, vagy két nappal hatalmas csattanás hallatszott a szálló második emeletéről, ahol K.A. lakott. Egy férfi le is szaladt megnézni, mi történt. A katona múlttal rendelkező férfi lőporszagot érzett, de azt gondolta, hogy valaki petárdát robbantott. A későbbi események tükrében azonban sokkal valószínűbb, hogy K.A. akkor próbálta ki a rabláshoz is használt gáz- riasztófegyverét.

A szombathelyi rablás - a lövés előtti pillanat

A rablás utáni napon K.A. több olyan személynél is jelentkezett, akiknek tartozott. Nekik azt mondta, hogy volt főnöke végre kifizette, így meg tudja adni a tartozásait. Attól viszont mereven elzárkózott, hogy őt telefonon keressék, illetve az internetes kommunikáció is frusztrálta.

November 28-án délelőtt K.A. kávéra várta egy ismerősét, az udvarias kopogásra gyanútlanul nyitotta ki az ajtót. Egy másodperc múlva már a földön feküdt, a hátán néhány TEK-essel.

Itt kopogott a TEK

A férfi nem csak az álnevét váltogatta. Volt, akinek az mondta, hogy Szerbiából származik, ahol verték a szülei. Más úgy tudta, hogy ukrán szülők gyermeke, de ő is hallott a verésekről. És előkerült egy olyan történet is, ami a legtöbb ember szívét összefacsarta. A férfi ugyanis elárulta, hogy 21 éves korában autóbalesetben elveszítette a kislányát...

Ezzel szemben 1988-ban, a férfi 21 éves korában...

A 11 éves K. Anita meggyilkolása komoly indulatokat váltott ki Magyarországon. A kislány 1988. május 5.-én osztálykirándulásról tért haza, édesanyjának tükrös mézeskalácsszívet vett ajánndékba és izgatottan várta, mit szól majd az ajándékhoz. Mivel lekéste az esti, Máhomfa-Lenti felé tartó buszt, ezért egyedül, gyalog indult haza. Nem messze az otthonától egy motorkerékpáros, eltávozáson lévő sorkatona érte utól a kislányt.

Innentől idézzük a Somogyi Néplap 1988. december 10.-i cikkét, Kovács Gyula írását.

"A katona megállt a kislány mellett, és udvarias kérdés-felelet kezdődött. K. ezután leszállt a motorról, és közeledni próbált a lánykához: átfogta a vállát, megcsókolta. Anita ekkor már sejtette, mire megy ki a játék és sikítozni . kezdett. K. ekkor a karjánál fogva megragadta és bevonszolta a közeli Török-erdőbe. A kislány továbbra is védekezett, sikított, erre K. fojtogatni kezdte. Többször is megszorongatta áldozata torkát, mígnem az „elvesztette eszméletét, vagy tán meg is halt”. A magatehetetlen kislányt azután a hátáról a hasára fordította, rátérdelt és 80 kilós testsúlyával a törékeny test szinte minden részét végigropogtatta. Később az orvosszakértői vizsgálat 20 súlyos sérülést állapított meg. A roppant súly hatására az áldozat 5 bordája eltörött, a mája szinte szétrobbant, a tüdeje, szíve is megrepedt és más, vérzéssel járó sérüléseket is elszenvedett. A vádlott ezután hazament a közeli Tormaföldére, majd szülei személygépkocsijával visszatért a helyszínre; a holttestet a gépkocsiba tette, a Kerka patakhoz vitte. Ott meztelenre vetkőztette. Ekkor vette észre a kislány fülbevalóit. Magához vette a kis ékszert, majd a vízbe dobta áldozatát.
K. a nyomozókat megpróbálta félrevezetni Először hamis helyszínre vezette őket. Másodszorra pontosan megmutatta a helyszínt. A nyomozók megtalálták a kislány karóráját és más, a bűntettre utaló tárgyakat és nyomokat is. K. nagyon szűkszavú volt a bírósági tárgyaláson. „Nincs mit mondanom, nem emlékszem, nem tudom” — mindegyre ezt ismételgette rendkívül halkan, időnként sanda mosoly kíséretében. Csak arra emlékezett, ami ránézve kedvező volt. Azt bizonygatta, hogy minden hátsó szándék nélkül állt meg Anita mellett. A lányka azonban „egy rókát látott a közelben és sikítani kezdett”. K. — mint mondta — épp csak „elnémította”.
A vádlottat a „memóriazavara” miatt két igazságügyi elmeszakértő és egy igazságügyi pszichológus is megvizsgálta. Egybehangzóan állították: K-nak sem az esetben, sem máskor nem lehetett emlékezetkiesése. „Nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és tudatzavarban sem szenved”. Viszont: „önző, a társadalmi normákat semmibevevő, agresszív hajlamú ember, akinél nem kizárt a bűnismétlés veszélye sem. Emlékezetkiesése nem más, mint tudatos manőverezés.”

Az első híradásban még tévesen szerepelt a személyautó

A büntetlen előéletű, 21 éves vádlottnak ez év augusztusában telt le a sorkatonai szolgálati ideje. Előéletében eddig csupán két gyanús epizód volt: évekkel ezelőtt egy nőt megfogdosott és közösülni akart vele. Később pedig egy diáklánynál próbálkozott.

Anita édesanyja többször elsírta magát a tárgyaláson. Különösen szívszorító volt, amikor a bíró két ismeretlen „tárgyat” mutatott fel az édesanyának: egy mézeskalács szívet és egy kifestőkönyvet. A kislány a szüleinek szánta e kirándulási emlékeket — vélte az anya —, mert máskor is szeretett ajándékot adni.

Dr. Biszak János hadbíró őrnagy tanácsa tegnap a zsúfolásig telt tárgyalóterem hallgatósága előtt hirdette ki az ítéletet: a vádlottat  aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül halálra ítélte. A katonai ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője föllebbezett ellene."

"Csókos" helye volt a laktanyában

Azt katonatársai későbbi, K.A. szabadulása utáni  fórumbejegyzéseiből tudjuk, hogy K. Lentiben, a laktanyában a dandárparancsnok sofőrje volt, akit emiatt irigyeltek társai. Ladát és Latviát vezetett. Sanyarú gyerekkoráról többször is beszélt katonatársainak.

Az ítélet után Szegedre, a Csillagba került. 10 évvel később, 1998-ban  Gaál Béla készített egy tanulmányt a Börtönögyi szemle részére “Túlélési stratégiák - Kivédhető-e a tartós börtönártalom?” címmel. Ennek több fejezetében is foglalkozik K.-val. A következő idézet a Börtönügyi szemle 17. évfolyamának 3. számában jelent meg:

Belső falak

K.A. 31 éves. Az ő sorsa kiváltképpen nehéz a Csillagban, mert kiskorú lányt ölt meg aljas indokból vezérelt különös kegyetlenséggel. Ezért kapott 20 éves életfogytot. Csak a törvényi változás mentette meg a kötéltől az utolsó pillanatban.

- Talán furcsának találja, de a fegyőröknek sokat köszönhetek - kezdi a beszélgetést. - ’90 óta ülök a Csillagban, de csak a kis kétfős zárka véd meg a veréstől. Mind a mai napig „utaznak rám” az elítélttársaim. Gyakran a képembe vágják: „Szemét gyerekgyilkos, miért nem lógattak föl!"

A fürdőben mindig óvatosnak kell lennem, mert a nagy gőzben nem tudhatom, merről jön a pofon.

A bűncselekményemet a mai napig képtelen vagyok feldolgozni. A halott kislány képe gyakran kísért álmomban. Látom, ahogy élettelenül fekszik az avarban. Ilyenkor felriadok, vizes a hátamon a pizsama.

Amikor Szegedre kerültem, a gyakori támadások miatt önvédelemből magam köré húztam egy belső falat. De hamar rádöbbentem: ez bizony nem tartható sokáig, mert így nem bírom ki a 20 évet.

K. A. egész sor olyan dolgot megfogalmazott, amelyekkel mások esetében is találkoztam az életfogytosokkal készített interjúim és tesztjeim során - mondja Éles Éva, aki még 1993-ban készítette ötvennégy életfogytossal az említett felmérést. Az országos parancsnokság megbízása alapján a pszichológusnő többek között arra a kérdésre keresett választ, hogy milyen túlélési stratégiákkal rendelkeznek az életfogytosok. Kíváncsi volt arra is, létezik-e valamiféle szakaszosság ítéletidejük letöltése során. Természetesen azóta is figyelemmel kíséri mindennapi munkája során e fogvatartotti csoport szokásait, életvitelét.

-Hallhatnánk ezekből néhányat?

- Amikor az életfogytosok elkezdik tölteni a büntetésüket, rendkívül nehéz időszakot élnek meg - válaszol a pszichológusnő. - Először úgy érzik, nem fogják túlélni a 20-25 éves büntetést, nincs értelme semmit sem tenni, hiszen nincs jövőjük. Beszéltem olyan emberrel, aki az első két évben azt sem tudta, milyen színű a zárkája fala! A frissen bekerülő elítélt általában eleinte nem vesz részt a kultúrprogramokon. Az ok egyszerű: visszahúzódik, magában akar lenni, hogy “megeméssze” a bűncselekményét. Ezerszer visszaidézi a történteket. Kutatja, melyik volt az a pont, amikor meg lehetett volna állítani a végzetes eseménysort. Ilyenkor az elítélt a börtönön belül plusz fallal veszi magát körül, úgy ahogy erről K. A. is beszámolt.

Zárkatársak

Az első bűntényes, kiváltképp ha krízis-bűnelkövetőről van szó - folytatja a pszichológusnő -, bár maga is embert ölt, eleinte rendkívül primitívnek, rosszarcúnak látja zárkatársait. Gyakran megfogalmazza:  „Mit keresek én ezek között a bűnözők között?"

De idézzük tovább K. A. monológját! Elevenítsük fel, mit tett, amikor rádöbbent, hogy a maga által emelt falak mögött nem lesz képes egészséges átvészelni a börtönéveket. - Nekiláttam tanulni - emlékszik a történtekre -, szinte mániákusan faltam a könyveket. Elvégeztem a szakközépiskolát, kitanultam a targoncavezető, a kerámiatárgy-készítő szakmát. Jelenleg egy emelt szintű teológiai tanfolyamra járok. S ha már itt tartunk, el kell mondanom: a vallásnak, a hitnek rendkívül sokat köszönhetek. Tíz esztendeje járok református istentiszteletre. Azóta sokkal könnyebben elviselem a megpróbáltatásokat. Úgy gondolom, ha eljön a szabadulás ideje, akkor sem tudok a bűncselekményem miatt visszailleszkedni a normális civil környezetbe. Az egyetlen esélyem, ha befogadnak a hittestvéreim...

- A kezdeti kilátástalanság után átlendűlnek a krízisen - mondja Éles Éva. - Néhányan meg is fogalmazzák, miként sikerült ez nekik. „A nevelő úr talált egy jó munkát nekem.” „Először nem nagyonakartam beiratkozni a kerámiatanfolyamra, de a nevelő rábeszélt. Nem bántam meg,hogy hallgattam rá.”

Persze egy idő után legtöbben külső segítség nélkül is keresni kezdik helyüket a közösségben. Oppozícióba kell hogy kerüljenek. Ütközniük kell. Ekkor derül ki, meddig mehetnek el, meddig terjed a „territóriumuk”, milyen súlyt képviselnek az információs rendszerben. Ez idő tájt előfordulhat, hogy egy-két elítélt sokszor kerül fogdára.

Éles Éva szerint nagyjából öt év eltelte után fogalmazzák meg először: „Látom derengeni az alagút végét!” Azaz ekkor érzik először úgy, hogy mégis képesek lesznek elviselni a hosszú ítéletidőt. Ám ez a „lehiggadás” gyakran együtt jár a konformizmus kialakulásával. Gyakran megfogalmazódik bévés körökben:  „Az életfogytosokkal nincs probléma."

Valóban sokan a konformizmus útját választják, és látszólag mindenki jól jár. Az elítélt beáll a sorba, nem kell vele sokat foglalkozni."

Források a 112Press saját anyagain kívül:
Somogyi Néplap / Kovács Gyula (1988.december 10.)
Magyar Nemzet (1988.december 10.)
Börtönügyi szemle (17.évf./3.)
Éles Éva, Gaál Béla
index.hu fórum

 

Vas megyében is ítéltek halálra bűnözőket

Az 1956-os események kapcsán ugyan nem született halálos ítélet Vas megyében, de ebben az évben két ember meggyilkolásáért kivégeztek egy férfit, a párja pedig azért úszta meg a kivégzést, mert terhes volt. A szerelmi négyszögben két házaspárból egy-egy fél állt össze, hogy végezzenek a másik két emberrel. Ez  Szajki tavi gyilkosság néven vetett hullámokat akkoriban a megyében.

A Pontyó-gyilkosságnál Vépen végzett idős asszonnyal egy férfi, aki meg is becstelenítette a holttestet.A Kondics-gyilkosságnál pedig egy szombathelyi idős festőművészt vert agyon kalapáccsal (vagy baltával) egy csepregi férfi, némi anyagi haszon reményében. Mindkettőjükön végrehajtották a halálos ítéletet.


Kapcsolódó hírek

Hozzászólások

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá.
Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.